Van abban valami varázslatos, ahogy egy fonalszálból sál, pulóver vagy esetleg takaró készül. Ha pedig óriási fonalból készül, hatalmas szemekkel, az még izgalmasabb. A Petrushka márkanéven készülő cuccok abszolút Pinterest-kompatibilisek: itthon készülnek, de a világ bármely pontján megállnák a helyüket – még a legtrendibb pontokon is. A márkanév mögött Rövid Petra áll, vele beszélgettünk.
Eredetileg a vendéglátóiparban dolgoztál, hogy keveredtél a kötött cuccok világába?
A családommal az osztrák határ mellett, Sárváron élünk, így kézenfekvő volt számomra a vendéglátóipar, de valójában sosem élveztem a munkát. Felszolgálóként és recepciósként is dolgoztam, de öt év után elegem lett, és felmondtam a munkahelyemen. Édesapám csomagolással foglalkozó vállalkozásában kezdtem dolgozni, és mellette, a saját magam szórakoztatására kezdtem el sálakat és takarókat készíteni.
Gyerekkorom óta tudtam kötni, de a neten nézelődve felfigyeltem az extravastag gyapjúfonálra és a benne rejlő lehetőségekre. Eleinte magamnak készítettem pár dolgot, de annyira megtetszett a barátaimnak és az ismerőseimnek minden, amit csináltam, hogy rájöttem, talán érdemes lenne ezzel teljes állásban foglalkoznom.
Külföldön már többen sikeres vállalkozást építettek fel erre – gondoltam, akkor miért ne lehetnék ezzel sikeres Magyarországon.
Nem láttam még itthon ilyen fonalat – nem voltam elég figyelmes, vagy nem kapható?
Már kapható – de csak az én oldalamon. Én is három hónapig kerestem, mire megtaláltam, hogy honnan tudnék ilyet beszerezni – és nem csak a vastagságára gondolok: a minőség is szempont volt, hogy puha, kellemes tapintású legyen. A gyapjúról mindenki a bökős, szúrós, viszketést okozó anyagra gondol, pedig a legjobb minőségű merinói gyapjú elképesztően puha és bőrbarát. Szerintem erre a legjobb bizonyíték, hogy babatakarókat is készítek, és csak pozitív visszajelzést kaptam a vásárlóktól. (A fonal tényleg meglepően puha, tanúsíthatom – a szerk.)
Említetted, hogy gyerekkorod óta tudsz kötni – zökkenőmentesen ment a munka ezzel a szokatlan vastagságú alapanyaggal is?
A kötés technikája nyilván ugyanaz, de teljesen más vele dolgozni! Az első probálkozások alkalmával úgy éreztem, újra meg kell tanulnom kötni… Mielőtt árulni kezdtem volna a termékeimet, több hónapig gyakoroltam és kísérleteztem. A fonal mérete miatt az átlagos kötőtű szóba sem jöhet.
Mivel húsz-harminc ezer forint körüli áron lehet a fonalhoz szükséges tűt megvenni, alternatív megoldáshoz kellett folyamodnom: édesapám segítségével és egy kis kreativitással megcsináltuk a saját tűmet seprűnyélből és benzincsőből.
Ezt úgy kell elképzelni, hogy szépen körbeesztergáltuk a seprűnyelet, és belehúztuk a műanyag csövet. Elég nehéz volt ilyen hatalmas tűvel dolgozni, sokat szenvedtem. Anyukám javasolta, hogy próbáljam meg a kötést úgy, hogy tű helyett a saját karomra húzom fel a fonalat. Működött – azóta pedig tű nélkül kötök.
Egy sálnak még nem vészes a súlya, de ha a takaróidra gondolok, akkor komoly fizikai igénybevételnek képzelem a munkát…
Az is!
Olyan, mintha egész nap súlyzóznék. A teljes gombolyag 10 kilót nyom, ahogy dolgozom vele, akár 6-8 kilónyi súly is a karomra kerül a munka alatt.
Ezt pedig órákon keresztül tartanom kell. Idővel persze megedződik az ember.
Van hátránya ennek az anyagnak?
Sajnos annyit tudok negatívumként felhozni, hogy nem minden elképzelésemet tudtam eddig belőle megvalósítani. Szeretnék többféle lakberendezési terméket is gyártani, de ezeket ilyen vastag fonalból nem fogom tudni megcsinálni. Nagy álmom, hogy babzsákot és egy kanapét is készíthessek – ezekhez viszont vékonyabb fonalra lesz szükségem. A jövőben egyébként bővülni fog a kínálatom, többféle vastagságú fonalból fogok dolgozni.
A kötés inkább egy idősebb generáció hobbija volt, szerintem egyre kevesebb fiatal foglalkozik vele. Te hogy látod?
Szomorú, hogy kevesen érdeklődnek iránta, pedig a kötött holmik mindig is divatosak voltak és divatosak lesznek. Egyébként van olyan tervem, hogy egy workshop keretében népszerűsítsem ezt a tevékenységet a fiatalok körében, de ez egyelőre még a jövő zenéje.
Egy vállalkozó az üzlet indulásakor egy személyben csinál mindent. Nálad mi a helyzet?
Nálam is így van. A rendelésfelvételt, a kapcsolattartást, az anyagbeszerzést, a kreatív munkát, a postázást is én intézem, és a social media felületeket is én kezelem. Bevallom, nem is tudok elszakadni a munkától…
Mindig ezzel foglalatoskodom, állandóan jár az agyam, sőt, van, hogy ezzel álmodom! Moziból is mentem már haza egy film közepén, csak mert eszembe jutott valami, amit azonnal ki akartam próbálni.
Az autónk csomagtartójába is be van készítve egy zsáknyi Petrushka cucc, így ha valami jó helyet látok útközben, meg tudok állni fotózni. A páromat az őrületbe kergetem azzal, hogy bárhova megyünk, valahol mindig meg kell állnunk pár kép erejéig…
De azért örül a sikereimnek, ő és a családom is támogat, pedig eleinte voltak fenntartásaik az ötlettemmel kapcsolatban.
