A tajine vagy tagine az afrikai, pontosabban a marokkói konyha egyik legnagyszerűbb fogása. Lehet húsos, halas vagy zöldséges is, de mindig nagyon fűszeres, illatos, szószos-szaftos, és gyakran kerül bele valamilyen aszalt gyümölcs is.
A tajine (ejtsd: tazsin, tadzsin) eredetileg egy kúpos cserépedény, aminek az alja egy nagy és mély tál, ebbe kerülnek az alapanyagok, majd a csúcsos, kúp alakú fedővel lezárják, így teszik a tűzre vagy parázsra.
Ebben párolódik lassan az étel úgy, hogy minden aromaanyag megőrződik. A marokkói – és az arab – konyha a mai napig szívesen használja ezt az edényfélét, ma már létezik elekromos, vasból készült változata is, de a fűszeres, melengető tajine-ételt reprodukálhatjuk a jól bevált lábosainkban is.
A tajine nagyon sokféle lehet,
Marokkóban a legkedveltebb a csirkés és a bárányos, amihez gyakran társul mindenféle zöldség, sokszor csicseriborsó, olívabogyó.
„Kukacot ettem reggelire” – Interjú Sena Dagaduval
Nemcsak Magyarországon, de Ghánában is otthon érzi magát. Két hazája van, de egyikben sem tud feltűnés nélkül elvegyülni. És nemcsak azért, mert Afrikában fehér, itt pedig színes, hanem mert olyannyira magával ragadó, olyannyira odaadó és energikus, hogy amikor a színpadon látja az ember vagy beszélget vele, lelkesedése, fesztelensége és életszeretete egyszerűen elsodorja az embert.
Az interjút ITT elolvashatjátok!
A sokféle illatos fűszer mellé szinte mindig kerül valamilyen aszalt gyümölcs – mazsola, aszalt sárgabarack, datolya, füge – is, ezek együtt párolódnak szaftos raguvá.
Körete szinte mindig az arab alapételnek számító kuszkusz, ami nagyon jól felveszi a fűszeres szaftot,
semleges ízének köszönhetően remekül harmonizál köretként bármilyen ízesítésű tajine-nal.
A cikk itt még nem ér véget, a folytatásért kattintsatok a Cookta oldalára!
Ha az ember nem tud valamit megmagyarázni, akkor kezdi el emlegetni a sorsot, a szerencsét, vagy végső esetben a véletleneket.
