„Tudom, hogy te nem vásárolsz ilyen helyeken, de én meg nem akarom tudni, hogy készült, és kész!” Ha nem is nap mint nap, de rendszeresen találkozom ehhez hasonló, indulatosnak tűnő kommentekkel. Azzal, hogy nemet mondtam a fast fashionre, nagyon sokakat felbosszantok, pedig nem tettem semmit, csak én eldöntöttem, hogy más utat járok és erről szívesen beszélgetek, mesélek.
Kezdem azonban néha kicsit zavarban érezni magam amiatt, hogy kérdéseket teszek fel. Például ezt:
Ki készíti a ruháimat?
Vagy honnan származik az alapanyag? Vagy biztos szükségem van erre? Vagy biztosan nem tudom megoldani másképp, mondjuk javítással?
Amikor írok vagy mesélek próbálok valahol középen maradni. Azt képviselem, hogy nem baj, ha valaki a fast fashiont választja, de akkor a ruhákat, amiket vásárolt, viselje legalább harmincszor (de inkább sokkal többször, ha az anyag vagy a varrás engedi). Vagy arra biztatlak benneteket, ismerjétek meg előbb a stílusotokat, a színeiteket, a fazonokat, amelyek jól állnak nektek, mert akkor sokkal tudatosabban választotok majd, és nem dobtok ki feleslegesen pénzt.
Szívesen rávilágítok arra, hogy ott van a lehetőség arra, hogy másod- vagy harmadkézből szerezzétek be a ruháitokat, turkáljatok, kölcsönözzetek, cseréljetek, varrjatok, alakítsatok át. Ami másnak unalmas, az nekünk igazi kincs lehet. De egészen elképesztő szettek lapulnak a gardróbotokban is, higgyétek el. Egészen új ruhatáratok lesz, ha eddig szokatlan módon kezditek kombinálni a már meglévő darabokat. Bátorság!
Turizzatok okosan! – Az 5 aranyszabály, amit minden profi betart
„Nőiruha-boltba bemenni mindig olyan, mint egy próbatétel. A ruhák szinte beszélnek hozzánk, könyörögnek, vegyük meg őket. Hiszen olyan szépek, újak, frissek és ropogósak. Igen ám, de mi van, ha ugyanolyan szuper darabokat vehetünk olcsóbban, de kevésbé ropogósan? Igen, a turizásra gondolok! Ha ezt a szót az egy héttel ezelőtti énem hallaná, azt mondaná, 'Isten ments!', mára azonban máshogy gondolom. Szemes Nóra Turizás profi módon nevű workshopján jártam” – írta szerkesztőnk, Engel Nóri. A cikket ide kattintva olvashatjátok tovább.
Miközben az „Azt gondolod, hogy ezzel majd megmented a világot?”, „Azt gondolod, hogy neked nincsen szükséged új ruhákra?”, „Nekem ne mondd, hogy neked tényleg nem hiányzik, hogy megjutalmazd magad, ha már ennyit dolgozol!” megjegyzésektől eljutunk addig, hogy akkor pontosan mutassam meg, melyik ruhám honnan van, hogy hátha lebukom, hogy titokban tutira valamelyik üzletben vásárolok magamnak, vagy az éj leple alatt suttyomban rendelgetek ruhákat.
Pedig basszus, higgyétek el, tényleg annyi gönc van a szekrényemben, hogy még évekig elvagyok anélkül, hogy új ruhát vennék. Más kérdés, hogy erre talán még én sem vagyok felkészülve.
Közben persze szaporodnak a kérdéseim is:
A tudatosság szerintem ott kezdődik, hogy kérdéseink lesznek. És ott folytatódik, hogy ezekre a kérdésekre szeretnénk válaszokat is kapni. Aztán ahogyan választ kaptunk egy kérdésre, követi azt a másik is. 100%-os bizonyosság csak nagyon kevés esetben van, de hinnünk kell, hogy aminek alaposan, és tényleg alaposan utánajártunk, ott csak nem csapnak be bennünket busás hasznot remélve.
Április 24-én világszerte több százezren fordítják majd ki a pólójukat, hogy egyszerre tehessék fel a kérdést: Ki készíti a ruhámat?
A Who made my clothes? kampány egy évvel azután indult, hogy összeomlott egy nyolcemeletes ruhagyár, és bekövetkezett az utóbbi idők legmegrázóbb ruhagyári balesete. 2016-ban már több mint 96 országból csatlakoztak a kampányhoz világszerte.
Azt szeretnék, hogy a márkák tegyék átláthatóvá a működésüket. Hogy maguk a gyártók is legyenek tisztában azzal, honnan érkeznek az alapanyagok hozzájuk, vagy pontosan kik gyártják a termékeiket és milyen körülmények között dolgoznak, milyen kémiai anyagokat használnak az anyagok kezeléséhez. Azt szeretnék elérni, hogy büszkén viselhessék a ruháikat.
És azt szeretnék, ha ezeknek a ruháknak története lenne.
Csatlakozzatok már most!
Az Angliából indult kampányhoz nemcsak 2017. április 24. és 30. között csatlakozhattok, hanem már akár most is, hiszen a divatforradalom nemcsak néhány napig tart, hanem annak, aki már eldöntötte, hogy csatlakozik, egész évben.