Ezúttal egy időutazásra invitállak benneteket, mégpedig egészen a fekete-fehér fotók birodalmába, egy nagyon hideg, téli éjszakára, amikor az emberek még kicsit másképp búcsúztatták az óévet, másképp üdvözölték az újat, mint manapság mi.
Gyerekkoromban, emlékszem még, más volt a szilveszter. Szertartásosabb, különlegesebb, és nagyon-nagyon retró. A kilencvenes években még a ruhák is annyira mások voltak, a bútorok szagára is emlékszem és a porcelánkészlet szinte minden háztartásban ugyanolyan volt. Furcsa, hogy most évtizedek után kezd el hiányozni ez az időszak, olyannyira, hogy igazán klassz régi új kávéskészletet szereztem be magamnak a bolhapiacon. (Apropó, ha ti is piacoznátok, ezekre vigyázzatok!)
Kilencvenes évekbeliként a bársony rabságában tengettem a gyerekkorom, és a szilvesztereink a Sas kabaréról szóltak, a beszélgetésről, a retró tojásos, uborkás szendvicsről, a virsliről, meg arról, hogy éjfélkor kilőhessem a szerpentinem, meg hogy megnézzem a tűzijátékot. Aztán, ahogy nőttem, lehetett érezni a szilveszterek hangulatának változását. Új ételek jelentek meg az asztalon, vadabb tűzijátékok színesítették az eget, és a társaság hangulata is más lett.
Azt tudjátok ti is, hogy ma milyen egy szilveszteri buli és milyen volt a gyerekkorotokban, de vajon milyen lehetett száz évvel ezelőtt, az 1900-as évek elején és szüleink fiatalságának korában? Hát ilyen:
Forrás: Fortepan
Ha az ember nem tud valamit megmagyarázni, akkor kezdi el emlegetni a sorsot, a szerencsét, vagy végső esetben a véletleneket.
