Az idei karácsonyom igazán különleges. Ez ugyanis az utolsó, ami még a vizsgaidőszak jegyében telik, amikor még beadandót kell írni munka mellett, vagy amikor a fa alatt kell hagynom árvulni a frissen kapott könyvem, mert helyette a szakirodalmat kell bújnom.
Kilenc éve csak abból áll a decemberem, hogy határidőkkel futok versenyt, és nem az ünnepek határidejeivel. Nem ajándékok után rohangálok elsősorban, és nem a mézeskalácssütésre gyakorlok, és nem is DIY adventi koszorún ügyködök (illetve de, ügyködök azon is, de csak az utolsó utáni pillanatban), hanem vizsgákra tanulok, beadandókat gyártok, és az összes porcikámat átjárja a stressz. Szóval, kilenc év tapasztalatából az egyetlen bölcsesség, amit le tudtam szűrni, az az, hogy:
a vizsgaidőszak megöli a karácsony szellemét.
Nincs időtök fát választani, se sütni, se főzni, csak klimpíroztok a gépen őrült módjára, és örültök, ha szentestére ki tudjátok valahogyan dekorálni a lakást. De vannak ám még olyan aranyszabályai a decemberi vizsgaidőszaknak, amikkel minden egyetemista azonosulni tud, és átéli minden egyes évben. Pedig mindig úgy indulunk neki, hogy az idei december jobb lesz. De nem lesz az. Sose, köszönhetően ezeknek a jelenségeknek, melyek úgy járnak vissza kísérteni évente decemberben, mint a Halley-üstökös a Földre 75-76 évente.
Az összes beadandó határideje szenteste előtt van
Nem tudom, miért. Mintha nem létezne utána az egész január. Emiatt szenvedünk annyit a gép előtt, és sóhajtozunk, mintha szülnénk éppen, és felemlegetjük a dékánt, a tanárt, meg sírunk anyukánk bejglije után.
Becsúszik még egy beadandó
Valami, amit elfelejtettetek, vagy ami nem jutott el hozzátok, mert nem jártatok be órára. Vagy visszadobják az egyiket, hogy írjátok át. Másnapra. Az érzés leírhatatlanul szörnyű.
Azt hiszitek, karácsony előtt letudjátok az összes vizsgát
De rosszul hiszitek, mert ahogyan közeledik az utolsó vizsgátok karácsony előtt, kifogy a szuflátok. Eldöntitek, hogy leadjátok, átjelentkeztek januári időpontra, de pont nem enged már lejelentkezni, mert túlléptétek a lejelentkezési időt. Oh, shit. Akkor mégis csak tanulni kéne rá, nem?
Amikor huszonkettedikén végre leteszitek a lantot…
…és megpihennétek, rájöttök, hogy alig maradt időtök beszerezni az ajándékokat, kisuvickolni a lakást, feldíszíteni a fát és kitalálni a menüsort szentestére, amihez, ugye, be is kell vásárolni. Arról nem beszélve, hogy a munkátokkal is haladnotok kéne. Vannak ilyen ábrándjai az egyetemistáknak, hogy az utolsó beadandó és vizsga után pihenhetnek egy kicsit, de tanúsítom, ez SOHA nem történik meg.
De ha túl szeretnétek élni, akkor is van esélyetek, csak semmiképpen se kövessétek el ezeket a hibákat! Innen is kitartást nektek, előbb-utóbb vége lesz, éltessen benneteket ez a tudat, itt pedig van néhány tipp arra is, hogyan tanulhattok ünnepek alatt is minél gyorsabban!