Egyéb kategória

Számtalan élménnyel gazdagodtunk – ellátogattunk Koppenhágába!

Imádok utazni! Ahogy az ember lánya egyre idősebb lesz, átértékeli a dolgokat, illetve azok fontosságát. Egy pár éve érzem, hogy sokkal inkább az élmények, mintsem a tárgyi dolgok élveznek prioritást nálam, így egy-egy ételre, programra, vagy utazásra szívesebben költök, mint bármi másra. Az élmények megmaradnak, és még csak helyet sem kell teremteni nekik. Viszont sokba kerülnek. De baromira megérik!

vous - 2016.12.03.
Számtalan élménnyel gazdagodtunk – ellátogattunk Koppenhágába!

Én abban a szerencsétlenül szerencsés helyzetben vagyok, hogy az elmúlt években számtalan barátom költözött külföldre. Habár jóval ritkábban találkozunk így, azért igyekszem meglátogatni őket, és persze ők is sokat jönnek haza. Van, aki Londonból, van, aki Koppenhágából, van, aki Párizsból, vagy épp Berlinből.

Nekik köszönhetően eljuthattam ezekbe a városokba anélkül, hogy óriási összegeket kellett volna az utazásaimra áldozni. Emiatt nagyon hálás vagyok nekik!

A legutóbbi élményem, ami olyannyira friss, hogy gyakorlatilag leszállt a gépünk és már ezt a cikket írom, Dániához kötődik. Egy nagyon kedves barátnőnknél jártunk, akihez a kedvezményes repjegyeknek köszönhetően jutottunk olcsón ki. A kintlét persze így is elég borsos volt, de nem bántuk meg.

Gondoltátok volna, hogy akár már egy budapesti bérlet árából is megjárhatjátok Koppenhágát oda-vissza? Sőt, ha még egy kicsivel többet rááldoztok, akár Malmőbe is eljuthattok, hiszen a két országot, illetve várost mindössze egy „aprócska”, 7875 méter hosszú híd, az Öresund választja el egymástól.

Az egyik kedvenc sorozatom, a Bron/Broen is ebben a két városban játszódik, én pedig már akkor beleszerettem ezekbe az utcákba, amikor még csak otthon, a paplan alatt kucorodva néztük a sorozatot a barátommal. Tudtuk, hogy oda egyszer el kell jutnunk, Marynek hála pedig végre sikerült.

Nemhogy nem csalódtam Koppenhágában, hanem őszintén elgondolkodtam azon, ha egyszer külföldre költöznék, akkor nem ez lenne-e a következő otthonom.

“A ragaszkodás az egyik legnehezebb dolog, amivel szembe kellett néznem” – A sárga ruhás lány mesél

„A ragaszkodás az egyik legnehezebb dolog, amivel szembe kellett néznem” – A sárga ruhás lány mesél

„A sárga ruhás lány, azaz Harmincz Rita változtatni szeretett volna korábbi életén. Ki akarta próbálni, milyen kiszakadni a társadalom elvárásai alól és barangolni a világban. Eladta a lakását, felmondott a munkahelyén és elindult világgá. Ennek már 445 napja. Eleinte napi 25 dollárból gazdálkodott, most még kevesebből. Volt, hogy egy rendőrőrsön, kávézóban vagy egy raktárban húzta meg magát. Most épp Indonéziában jár. Boldog, mert megtalálta a saját belső GPS-ét.”

A sárga ruhás lánnyal készült interjút itt olvashatjátok!

Hogy miért nyűgözött le ennyire, és miért ajánlanám nektek, hogy ha tehetitek, mindenképpen látogassatok el Dániába?

  • Az emberek kedvesek és segítőkészek.
  • Nagyon jó a közlekedés.
  • Olyan bicikliút van, amiről mi itthon csak álmodozhatunk. Az egész várost behálózzák a többsávos, minőségi, széles bringautak.
  • Minden bio – még a sör is.
  • Minden öko, még a buszok is.
  • Szuper tiszta a város.
  • Gyönyörű a tengerpart.
  • Nagyon jó kezdeményezéseik és közösségi tereik vannak.
  • Bőven tanulhatunk öltözködési stílust az ottani nőktől.

Itt van a világ legjobb étterme, övék Európa leghosszabb hídja, a világ legdrágább operaháza, és épp készül a legzöldebb bioerőmű, aminek az oldalán mesterséges sípálya nyílik (és ez nem vicc).

„Állam az államban”

Ami ezeken kívül lenyűgözött minket – és ha valaki erre jár, semmiképp ne hagyja ki –, az Christiania, vagyis Freetown Christiania. Ez a városrész egy önjelölt autonóm közösség, amit a hetvenes években alapítottak, napjainkban közel 1000 állandó lakossal rendelkezik.

Az itteniek saját törvényeik szerint élnek, a hatóságok pedig kommunaként kezelik őket.

Aki itt belép, az jobb, ha betartja ezeket az íratlan törvényeket, például azt, hogy nem szabad fotózni. Ennek köszönhetően sajnos nem is tudom megmutatni nektek a központját, csupán néhány házikót a „városka” széléről. További, furcsának tűnő szabály, hogy nem szabad rohangálni, úgy tudom, túl hangosan sem szabad beszélni, sőt, a mobilozást sem szívlelik.

Forrás:
Mojzes Nóra

Hogy miért?

Mert a hippi alapítók hatására többek között junkie-k lakják és múlatják itt az időt, emellett füvet termesztenek, használnak, és adnak el. De csak azt. Itt a kemény drognak nincs helye, ezeket tiltja a christianiai etika! Nincsenek rendfenntartók, cserébe sokat meditálnak és jógáznak, chilleznek. Alapvetően békében élnek egymás mellett.

Vigh Bori – Hogyan menjünk világgá

Vigh Bori – Hogyan menjünk világgá
Forrás:
www.alexandra.hu

Számtalan különleges vállalkozás is üzemel itt. Kovácsok, egészen pontosan kovácsnők, akiknek valami elképesztően gyönyörű üzletük és számtalan csodálatos eladásra kínált csecsebecséjük van. Fafaragók és bicikliszerelők, ahol a híres és egyedi dán bicikliket, a Christiania Bike-okat vagy a Pederseneket is beszerezhetjük, emellett egyéb boltok, galériák, mozik, kocsmák, éttermek, kávézók, zenei klubok és bazárok is helyet kapnak.

Közvilágítás nincs, csak a házakból szűrődik ki némi fény esténként. Volt szerencsénk éjjel is végigsétálni ezen a városrészen, amitől anyukámnak biztosan égnek áll a haja, ha ezt elolvassa, de a ti és az ő megnyugtatására is elmondom, hogy semmi para nincs itt, alapvetően békés népek ők!

Fény a sötétségben

Apropó, közvilágítás, na azt Koppenhága többi részén sem viszik feltétlenül túlzásba. Minek is, amikor premier plánba világítanak a fények a lakásokban, ami kiszűrődik az ablakokon keresztül, a redőny- és függönymentes életnek hála. Talán ez az egyetlen dolog, amit nem tudnék megszokni itt. Minden otthon gyakorlatilag egy kirakatban zajlik, de pontosan úgy is néznek ki, mintha a legújabb IKEA, illetve dizájn bútorboltok mintalakásai lennének, olyan neves dizájnerek bútoraival, mint Arne Jacobsen, Verner Panton, vagy épp saját büszkeségünk, Breuer Marcell.

Dizájn és természet

Ha épp nem tudnátok benézni a lakásokba, hogy közelebbről is megtekintsétek a szebbnél szebb bútorokat, érdemes ellátogatni a múzeumokba, ahol nemcsak a kiállítás, de az épületek és azok fekvése is olyan lenyűgöző, mintha nem ezen a bolygón lennétek. A Louisiana esetén például a művészet és építészet egybeolvad a természettel, amelyeket néhol olyan kültéri szobrok kötnek össze, mint például Miró alkotásai.

Forrás:
Mojzes Nóra
irorszag-fotos-galeria-hamori-zsofia5

Ugyanolyan gyönyörű esős-szeles időben, mint verőfényes napsütésben – Írország a VOUS fotósának szemével

„Miért pont Írország? Én is éppen ezen gondolkodtam, amikor 2012-ben a bőröndünket pakoltuk, hogy meglátogassuk a szigetet. Azóta bejártam már Bali rizsföldjeit, bolyongtam Párizs utcáin, de az ír út előtt el sem tudtam képzelni, hogy mennyire élvezhető egy olyan nyaralás, ahol akár több napon át is szakadhat az eső. Természetemből fakadóan viszont sokkal erősebb volt bennem a kíváncsiság, mint amennyire féltem az időjárástól.”

Zsófi cikkét itt elolvashatjátok!

Wonderland a Tivoliban

A hely, ahova először be sem akartam menni.

Arra gondoltam, minek mennénk el egy vidámparkba, ha nem akarunk semmire sem felülni.

De kiderült, hogy oda nem is csak ezért érdemes ellátogatni, szezonálisan alakítják a „díszletet” az éppen aktuális ünnepnek megfelelően. Lévén, hogy közeleg a karácsony, körbelengte a mesebeli ünnepi hangulat, műhóval, mézeskalács-házikókkal, fényfüzérrel borított szomorúfüzekkel a tóparton, és a Diótörőre táncoló lézer balett-táncosokkal a tavon. Az egész leírhatatlan, amit talán a képeink sem tudnak 100%-osan visszaadni, de remélem, kedvcsinálónak megteszik.

Forrás:
Mojzes Nóra

A listát még órákig tudnám folytatni, hiszen még meg sem említettem az egyik legjobb gasztro oázist, ami a kikötőben található óriási hangárban kapott helyet. Itt egymás hegyén-hátán találjuk meg a legjobb street foodos helyeket és kézműves sörözőket, oldalakat írhatnék a malmöi tengerpartról, vagy arról, hogy napokig a bérelt félelektromos biciklinken suhantunk a kikötőben, vagy hogy milyen is élőben a sellő, akit az évek alatt sajnos többször is megcsonkítottak, de még mindig s̶z̶o̶m̶o̶r̶ú̶a̶n̶ lenyűgözően kémleli a szárazföldet.

Habár ezt az utazást a pénztárcánk végül talán bánta, mi számtalan élménnyel lettünk gazdagabbak!

Ajánlott cikkek