Egyéb kategória

„A kuncsaftjaim nagy részével nem is szexelek” – ilyen egy prostituált átlagos napja Amszterdamban

Aki volt már Amszterdamban, szinte biztos, hogy megnézte a vöröslámpás negyedet, aki pedig még nem volt, annak is vannak elképzelései a környékről. A kivilágított üvegablakokban vonagló vagy éppen unottan várakozó prostituáltak képeit már jól ismerjük, de mi történik valójában az üveg mögött? Éppen erről vezet blogot egy román lány, aki kendőzetlen őszinteséggel beszél az életéről és arról, hogyan telik egy átlagos napja a holland város egyik legforgalmasabb negyedében.

vous - 2016.12.01.
„A kuncsaftjaim nagy részével nem is szexelek” – ilyen egy prostituált átlagos napja Amszterdamban
Titkok utcája

Titkok utcája
Forrás:
Alexandra

Felicia Anna 30 éves és prostituáltként dolgozik Amszterdamban. A meló mellett pedig arra is időt szakít, hogy vezesse a Behind the Red Light District nevű blogját, ahol arról ír, milyen az élete a vöröslámpás negyedben. A Felicia Anna természetesen álnév, és igazán személyes adatokat nem is ad ki magáról, ám mivel több holland és angolszász lapnak is adott már interjút (többek között a The Guardiannak is), úgy tűnik, tényleg létező személyről van szó. Sajnos már nem beszél újságírókkal, elmondása szerint minden felmerülő kérdésre választ kaphatunk a blogból, így mi is a bejegyzéséből szemezgettünk. 

A lány célja egyébként a bloggal, hogy eloszlassa a tévhiteket, ami ezt a szakmát és a munkakörülményeiket övezi. Nem mellesleg pedig aktív tagja a holland szexmunkások szakszervezetének (PROUD), aminek célja, hogy segítse a lányokat, visszaszorítsa az emberkereskedelmet és ledöntse a prostitúciót övező előítéleteket. Persze mint az élet minden területén, itt sem lehet két egyforma történetet találni, így nagyon fontos leszögezni, hogy Felicia is csak a saját szemszögéből ír. 

„Pontosan tudtam, mit fogok csinálni”

Felicia már a blog elején tisztázza: ő azon lányok közé tartozik, akik önszántukból mentek ki Hollandiába. „Pontosan tudtam, mit fogok itt csinálni, senki nem hazudott nekem arról, hogy táncosnő vagy felszolgáló leszek és senki nem kényszerített erre a munkára. Tudtam, hogy prostinak megyek ki egy olyan országba, ahol ez a munka legális” – ezekkel a szavakkal kezdte az egyik első bejegyzését 2014-ben, mikor már négy éve dolgozott a vöröslámpás negyedben

Azt is hozzáteszi, hogy a dolog persze nem ennyire egyszerű, hiszen a munkához kellenek a megfelelő papírok és bejelentett lakcím is. Az ő esete a szerencsésebbek közé sorolható, hiszen egy fiatal pár segített neki mindebben, akiknek persze fizetnie kellett ezért, ám nem uzsorásokkal hozta össze a sors, így hamar vissza tudta fizetni nekik a kölcsönöket.

Véleménye szerint az egyik legnagyobb probléma, hogy a legtöbb lány nem kap semmilyen segítséget és azt sem tudják, hol juthatnak hozzá a munkához elengedhetetlen információkhoz, így nagyon hamar kiszolgáltatottá válnak.

Hiszen egy prostituáltnak mindent magának kell fizetnie, olyan, mint egy egyéni vállalkozó. Ő veszi meg a ruháit, fizeti az adóját és persze az ablakokat sem adják ingyen. Ezeket a bordélyházak üzemeltetőitől kell bérelni.

A pasik nagy részével nem is kell szexelni

Nyilván, amire mindenki a legkíváncsibb, hogy mi is történik igazából akkor, amikor egy kuncsaft kinézi a neki tetsző lányt, és a függöny leereszkedik az ablakra. Gondolhatnák azt, hogy na, mi lehet? Szexelnek, esetleg valami bizarr kéréssel fordulnak a lányhoz. Ez nagyjából fedi is az igazságot, ám Felicia meglepő adatokkal szolgál ezen a téren.

„Több olyan vendégem van, akivel végül nem szexelek, mint azok, akikkel igen” – írja, majd meg is magyarázza ezt a meglepő tényt. „Nagyon sokan totál betépve vagy részegen jönnek be és ezért nem tudnak teljesíteni, és ott vannak azok is, akiknek azért nem áll fel, mert annyira zavarba jönnek. Sőt, vannak olyan pasik is, akik egyáltalán nem is akarnak szexelni, csak arra vágynak, hogy valaki meghallgassa őket, vagy csak végre feltehessék az összes kérdésüket a prostitúcióról egy 'hivatásosnak'. (Ez egyébként nem túl olcsó mulatság, hiszen 15 perc egy prostival 50 euróba kerül – a szerk.)

Furán hangozhat, de a munkaidőm jelentős részét inkább azzal töltöm, hogy pszichológust játszom, mint hogy szexelek.

Persze azért ne legyenek illiúzióink, sok pasi van, aki tényleg azért keresi fel a vöröslámpás negyedet, hogy kiélhesse azokat a vágyait, amiket otthon nem tud. Igen, itt jön a képbe főleg a szado-mazo, és sok olyan meleg férfi is van, aki heteróként él, éjjel pedig vibrátorok segítségével prostiknál keresi azokat az élményeket, amiket egy pasi adhatna csak meg nekik. „Végezetül pedig vannak azok a férfiak, akik tényleg csak a szexért jönnek be és össze is jön nekik. Ez nagyjából a klienseim 30 százaléka” – olvasható a blogon.

Forrás:
iStock

Na és mi történik az ablakon kívül?

Amit viszont talán a legnagyobb homály övez, hogy mit csinál egy prostituált, mikor nem dolgozik? Egyáltalán van olyan, hogy nem dolgozik? Nyilván ezekre a kérdésekre is különböző válaszokat adhatnak a lányok, de Felicia a maga részéről részletesen beszámol arról, hogyan telik egy átlagos napja.

„Dél és 2 között ébredek, és az első dolgom, hogy megigyam a kávémat. Anélkül nem funkcionálok. Nézek egy kis tévét, aztán pedig ellátom a házkörüli teendőket. Bevásárolok, takarítok, ilyesmik, amíg a pasim haza nem ér a munkából.” Ilyenkor van pár órájuk együtt a szerelmével, majd este 9-kor elindul munkába. Ekkor felveszi az ablak/szoba kulcsát, ahol átöltözik, kifesti magát és megcsinálja a haját, hogy 10 körül széthúzza a függönyt és megkezdje a műszakot.

Minden munkanap más. Van, hogy azonnal jön kuncsaft, máskor fél órát vagy egyet  várok az elsőre, de rosszabb napokon másfél órát is. Amíg várakozom, általában cigizek, energiaitalt vagy vizet iszom és telefonálok a pasimmal meg a többi lánnyal.

Az, hogy meddig maradok attól függ, mennyire pörgős az éjjel, de általában hajnalban, mikor már kezdenek kihalni az utcák én is hazamegyek. Nagyjából így ismétlődnek egymásután a napok” – meséli Felicia, aki egyébként heti öt napot dolgozik, így van két napja pihenni is. (Természetesen nem hétvégén, hiszen azok általában a legtöbb munkával és pénzzel kecsegtető időszakok a héten.)

És hogy szét lehet-e választani a munkát és a magánéletet ilyen helyzetben? Felicia esetében ez nem teljesen sikerült. A pasiját ugyanis kuncsaftként ismerte meg. Miután egymásba szerettek, hamar össze is költöztek, és elmondásuk szerint az első időben voltak súrlódások a lány munkája miatt. Mostanra azonban a férfi elfogadta, hogy nem tulajdonolhatja a szerelmét és nem mondhatja meg neki, mit csináljon, így inkább segíti a szakszervezetes munkájában, sőt, a blogot is ő gépeli le, hiszen jobban tud angolul, mint a lány.

Ezt sem lehet a végtelenségig csinálni

Felicia mostanra már hat éve dolgozik prostituáltként, és az egyik utolsó interjújában beszélt arról, hogy se nem akarja, se nem lehet ezt örökké csinálni. Elmondása szerint most már elkezdte azt érezni, hogy besokallt, főleg attól, hogy egyre kevesebbet keres. Visszaemlékezve azt mondja, hogy mikor 2010-ben elkezdett dolgozni volt, hogy 1000 eurót is megkeresett egy éjjel, ma már viszont csak pár száz jön össze. Ennek a pontos okát nem sikerült megfejtenie, de azt vette észre, mintha a turisták – akik a kuncsaftjai többségét teszik ki –, szegényebbek lennének.

Azt meséli, sokkal többször találkozik azzal, hogy a férfiak sokallják az 50 eurós árat, mint korábban. 

Ennek ellenére nem úgy tűnik, hogy Felicia a közeljövőben abbahagyja a munkát, hiszen arra a kérdésre, hogyan tovább, nem tud választ adni. A két dolog, amit biztosan tud, hogy szeretne visszamenni Romániába és bordélyházat nem akar nyitni, de arra nincs terve, mit csinálna otthon, hiszen bármilyen üzlethez komoly tőkére és némi képzésre lenne szüksége, azt viszont nem tudja elképzelni, hogy visszaüljön az iskolapadba. Így pedig egyelőre marad a munka a vöröslámpás negyedben.

Ajánlott cikkek