A Marvel megint odatette magát. *Taps-Taps*. A régóta várt Doctor Strange az elvárásoknak megfelelően teljesített a vásznon, és úgy gondolom, nem csak egyszer nézhető történetet varázsoltak a filmvászonra. Benedict Cumberbatch pedig erre a szerepre született.
Már régóta vártam, hogy Doctor Strange végre a mozikba kerüljön, amikor pedig időm volt, egyből rohantam is megnézni. Mivel imádom a Marvelt és magát Benedict Cumberbatch-t is, féltem, hogy elfogult leszek, ezért igyekeztem kritikus szemmel nézni a filmet.
Scott Derrickson, a film írója és rendezője csodát varázsolt a képregényből, amiért sok rajongó hálás lehet. Bár legtöbbször a nevét horrorfilmek végén láthatjuk, ebben a szuperhősös filmben is remekelt.
A történet egy menő sebészről szól, aki balesetet szenved, és mindent megtesz azért, hogy a keze meggyógyuljon. Ezért felkeresi az ősmágust, hogy tanuljon tőle, majd újra dolgozhasson. Elsőre nem hisz abban, hogy a varázslás létezik, miután pedig egyre több dolgot tud meg róla, egy hatalmas, dimenziók közti háborúba keveredik.
A film végéig résen kell lenni, mert a történet könnyen végigkövethető, de csak akkor, ha figyeltek. Közben azért össze lehet zavarodni a dimenziók, az idő és a varázslás kacifántos, de kulcsfontosságú mondatai között. Szóval, ha csak egy laza filmre vágytok, azt ajánlom, ne ezt nézzétek.
Előzőleg írtam egy olyan filmről, amiben biztos, hogy közrejátszott pár tudatmódosító szer. Na, ha a Doctor Strange-t megnézitek, egyenesen egy pszichedelikus utazáson fogtok részt venni, ráadásul drogok nélkül. Ezért 3D-ben vagy IMAX-ben egy külön élmény ez a film. Nem lehet az Aliz Csodaországban-hoz hasonlítani, de a színek és a megvalósítás teljesen más világot ad neki, ez talán közös az említett film és e között. A filmforgatást pont emiatt pedig úgy képzelem el, hogy tárgyak szinte alig kellettek, csak a zöld háttér.
A film elején egyetlen félelmem volt, mégpedig a túlzott lazaság, ami minden Marvel-filmben megfigyelhető. Oké, Tony Stark figurájához társul a laza milliárdos szerepe, vagy ahogy ő mondta: zseni, milliárdos, playboy és emberbarát. De személy szerint nekem mindig túlzás volt a sok poénkodás és az erőltetett beszólások szinte minden harcjelenet között.
DE! Dr. Stephen Strange annyira fantasztikus figura, hogy neki még ez is jól állt. Itt nem éreztem a felesleges beszólásokat, és nem is vesztette el a jelenet a komolyságát, ha megszólalt. Nem, ez nem a fentebb említett elfogultságom miatt van.
A szereposztás is szinte tökéletes volt. Az ősmágust Tilda Swinton alakítja, aki alapból egy különleges karakternek számít, ezért is illett rá ez a szerep. Pozitívum, hogy nem egy kegyetlen nőről van szó, akihez legszívesebben hozzá se szólna az ember, hanem egy szigorú, de segítőkész „tanárról”. Rajta kívül még láthatjuk a filmben Rachel McAdamset és Mads Mikkelsent is, akit dr. Hannibal Lecterként nézhettünk a tévében. Itt is egy gonosz bőrébe bújt, akit remekül formált meg.
A filmből pedig két tanulság is levonható… Vezessetek óvatosan és legyetek szorgalmasak. Ráadás pedig az, hogy irány a mozi!
