A magyar nyelv csodálatos dolog, igaz? Ahogy egymásba fűzitek a szavakat, tényleg gyönyörű frázisokat és szóképeket tudtok alkotni, a baj csak az, hogy vannak emberek, akik pont olyan sorrendbe teszik a magyar nyelv amúgy szép szavait, hogy ökölbe szorul a kezetek.
Tudjátok, azokról a frázisokról beszélek, amelyek tök cukin kezdődnek, de úgy folytatódnak, hogy visszakézből pofont érdemelnének. Mert akkor inkább bár meg se szólalt volna az, aki mondta. Nem jut eszetekbe ilyen mondat? Ó, akkor segítek, de nem garantálom, hogy nyugodtak lesztek a cikk végére.
Nem akarlak megbántani, de…
Akkor mondjuk ne folytasd?
Döntsd el te!
Önálló vélemény mint olyan nem létezik nálad?
Nekem semmi bajom a…, de…
Tetszőlegesen behelyettesíthető melegekkel, túlsúlyosokkal, a barátnőtökkel, és persze MINDIG baj van az illetővel.
Á, úgysem értenéd!
Azért megpróbálkoznék vele, oksa?
Semmi.
Ha éppen lemaradtok valamiről és rákérdezel. Vagy ha ez arra a kérdésre jön válaszként, hogy mi a baj, na akkor van agybaj!
Ne haragudj, késni fogok…
Minimum fél óra, legrosszabb esetben még le is mondja. ARGHHH! Nekik küldjétek el ezt a korábbi cikkünket!
Ne sírj!
Hadd bőgjek már, amikor akarok!!!
Majd túlteszed magad rajta!
Nagyobb közhelyed nincs?
Ti melyiktől lesztek idegesek?