„Nagyon nagy szerelem volt, az első igazi teljes szerelem” – kezdi történetét Anna, aki a VOUS vendégszerző felhívására küldte be írását arról, hogyan lett vége ennek a történetnek és hogyan talált ismét magára az idősebb ember oldalán. A következő sorokban Kisgyörgy Anna történetét olvashatjátok.
Az egész 5 évvel ezelőtt kezdődött. Elmentem egy táborba, és az első napon beleszerettem egy fiúba. Nagyon nagy szerelem volt, az első igazi teljes szerelem. Minden tökéletes volt, úgy éreztem magam, mint egy királylány. Odafigyelt rám, folyamatosan együtt voltunk, rendszeresen kimozdultunk.
Két évig minden rendben volt.
Én már akkor azt terveztem, hogy összeköltözünk, aztán esküvőnk lesz. Én mindig fiatalon szerettem volna ezeket a dolgokat, de neki ezek eszébe sem jutottak. Aztán elkezdtünk bepunyulni. Elkezdtünk nem eljárni, csak kettesben voltunk. Mivel alapjáraton nagyon vidám, mosolygós és pörgős ember vagyok, egyre rosszkedvűbb lettem, amit már mások is észrevettek.
Mondták, hogy szakítsunk, de én kitartottam. A megszokás, meg a szerelem.
Elvesztettem elég sok barátot. Pedig nagy szükségem lett volna rájuk. Nem haladtam az életemmel és ő sem az övével. Nem motiváltuk egymást. Ő nem járt be az egyetemre, és én is csak bukdácsoltam. Aztán szakítottam vele. Még fél évig nem tudtunk egymástól elszakadni, rendszeresen összevesztünk. Szakítás után először kiéltem magam, majd magamba zuhantam. Jó pár hónap kellett, mire eldöntöttem: meg kell próbálnom jól érezni magam egyedül.
Nagyon sok könyvet olvastam. Blogokat böngésztem arról, hogyan lépjek tovább. Aztán kitaláltam, hogy egy évet hagyok magamnak, kiélem magam, és szeptembertől elkezdek randizni. Mert újra szeretni akarok. Nagyon jó évem volt, lediplomáztam, meglett a jogosítványom. A barátaim egy részét is visszaszereztem. De nem voltam boldog.
Miért hagyjunk magunknak időt szakítás után? – a VOUS pszichológusa, Michaletzky Luca válaszol
„A szakítás egy veszteség, ami után lejátszódik a gyászfolyamat. Ha ennek szakaszait nem éljük meg, nem dolgozzuk fel a veszteséget magunkban, az a következő kapcsolatunk rovására mehet, így mindenképpen érdemes elég időt hagyni magunknak a gondolkodásra, egyedüllétre, majd a randevúzásra, hogy a következő szerelmünk mellett kiegyensúlyozott és hosszú kapcsolat várjon ránk.”
Luca cikkeit ide kattintva olvashatjátok, kövessétek a Facebookon is!
Aztán olyan történt, amire nem gondoltam volna! Összejöttem egy pasival, aki majdnem húsz évvel idősebb nálam. És hát, beleszerettem.
Nem voltam ilyen boldog nagyon régen. Persze nagyon fura volt, nem is gondoltam volna. Folyamatosan pörgött az agyam, hogy mit csináljak. Boldog voltam, de tudtam, hogy a szüleim nem örültek volna. Nem akartam valami dél-amerikai szappanoperában szerepelni. Így hát húztam az időt, amíg megtudtam, mit is érzek.
Amikor elmondtam, nagyon kiborultak, de most már kezdik megszokni. Látják, hogy boldog vagyok és nekik ez számít. Nem tudtam, hogy ennyire boldoggá tehet egy ennyivel idősebb pasi, de nincsenek meg azok a problémák, amik a velem egykorúakkal.
Tudjátok, a mai nők azt hirdetik, hogy egyedül kell megállnotok a lábatokon, és nincsen szükségetek férfira. Nekem szükségem volt rá. Hogy mellettem álljon valaki, aki támogat a családon és a barátokon kívül.
A lényeg: ha azt hiszitek, minden elveszett, és a szerelmetek elhagyott és nem tudjátok, mi lesz veletek, higgyétek el, hogy mindig lesz másik. Aki mellettetek fog állni, segít továbblépni. És ne féljetek, ha fiatalabb, öregebb, vagy van valami hibája. Hogy ha a családotok mellettetek áll, és a barátaitok tényleg szeretnek, akkor semmi probléma nincsen. Ha pedig az utcán megnéznek, gondoljatok arra, hogy csak irigykednek.
Mert az biztos, hogy ti megkaptok mindent, ha boldogok vagytok.
Legyél te is a VOUS vendégszerzője!
Van jó témátok? LEGYETEK A VOUS VENDÉGSZERZŐI!
A VOUS-lányok olvasói cikkeket keresnek, segítsetek megtalálni a legjobbakat! 😉 Ha szívesen kipróbálnátok magatokat vendégszerzőként, van olyan történetetek, amit megosztanátok más nőkkel, akkor eljött a ti időtök!
A részletekről mindent megtudhattok ITT!
