Dió, baracklekvár, csokoládé és némi tészta tökéletes harmóniája a zserbó. Olyan ízpárosítás, amit lehetetlen megunni, egyszerűen mindenkinek kedvence. Otthonosság, hagyomány, békebeli nagyisüti és kávéházi elegancia egyetlen falat süteményben. Egy kis gasztrotörténet és egy tökéletes recept következik!
A zserbó olyan klasszikus, ami cukrászdában mindig kapható, de házilag leginkább ünnepeken – karácsonykor és húsvétkor – sütjük. Ennek oka nyilván az is, hogy kissé macerás a készítése, de ha egyszer elkészül, akkor sokáig eláll, és minél tovább pihen hűvös helyen, annál finomabbra érnek össze az ízei.
Egy klasszikus az angol királyi udvarból – Készítsétek el a sakk-szeletet!
A mutatós pepita süteményt nálunk hagyományosan sárga és barna, vaníliás és kakaós piskótából készítik, de kevesen tudják, hogy van egy angol változata is, amely sárga és rózsaszín.
Egy korábbi cikkünkért és a receptért kattintsatok IDE!
A zserbó olyan, mint a dobostorta és a Rákóczi túrós, vagyis a süteményt megálmodó cukrász nevét viseli: Gerbaud Emil svájci cukrász kreációja ez a fantasztikus sütemény, aki angliai, francia- és németországi tanulmányútjai után Kugler Henrik hívására 1884-ben érkezett hazánkba, az akkor már híres belvárosi cukrászdába a mai Vörösmarty (korábban Gizella) térre, hogy tudását kamatoztassa és a cukrászdát gazdagítsa új és még újabb kreációival. A nevét is viselő zserbó lett az egyik legnagyobb dobása, és nem mellékes, de a konyakos meggyet is neki köszönhetjük!
A cikk itt még nem ér véget! A folytatásért és az isteni zserbóreceptért kattintsatok a Cookta oldalára!
