Annyira nem érdemli meg ez a cikk és ti sem, hogy ócska közhelypufogtatással indítsam, de egyszerűen ez az igazság: MINDEN fejben dől el. Hősöknek tartom azokat, akik képesek a nap minden pillanatában odafigyelni arra, hogy kitörjenek a reklámok szorításából, és tudatosan döntsenek, legyen szó nagybevásárlásról, csak egy gyors harapnivaló beszerzéséről, fürdőszoba-takarításról vagy ruhavásárlásról. Nem, ez még nekem sem megy, de velem együtt ne adjátok fel ti sem. Még lehetünk a saját magunk hősei.
Ráadásul nem is akárhogyan. Segítek egy újabb közhellyel: nem elég, hogy minden fejben dől el, az sem mindegy, kinek a háza táján sepertek. Ne azt nézzétek, hogyan NEM csinálják mások, inkább csak kezdjétek el ti, hogy valami tényleg elindulhasson. Az egyéni felelősségvállalásból következik a társadalmi felelősségvállalás. Szóval, ha már a „valamit tenni kell!” alapgondolat megérkezett – teljesen mindegy, hogy honnan –, csak neki kell kezdeni.
A VOUS szerkesztőségében nincs egyelőre olyan, aki minden területen maximálisan odafigyel a környezetére, de vagyunk páran, akik már tesznek valamit, gondolnak a jövőre, a gyerekeik jövőjére. Ha nem tudjátok, hol kezdjétek a változást, lehet, hogy pont mi leszünk, akik segítenek.
Jómagam nemet mondtam a fast fashionre
Rózsa említette a second hand ruhákat, amivel százszázalékosan egyetértek. Nemrég írtam nektek arról, hogyan változott meg az életem, mióta fél évvel ezelőtt nemet mondtam a fast fashion márkákra. Rendszeresen vásárolok second hand boltokban, aminek szintén halmozás lehet az eredménye, ha nem figyeltek oda.
A tudatosság lényege valójában az, hogy nemet mondjatok a túlfogyasztásra is, és tényleg csak azt vegyétek meg, amire szükségetek van.
Ha új cuccokra vágytok, még mindig ott van lehetőségként a ruhák pimpelése vagy a baráti társaságban, esetleg a munkahelyen tartott ruhacserék. Mi már a második nagy csereberén vagyunk túl a VOUS indulása óta, és imádtuk! (Az előzőről ide kattintva olvashattok.) Higgyétek el, eszméletlenül jó érzés, ha az egykori felsőtökben belibben a kolléganőtök, és beragyogja a teret az „új” ruhájában! És ha már szétnéztetek a szekrényetekben, mi lenne, ha elővennétek a régi kedvenceiteket is? Lehet, hogy egy kevés átalakítással pimpeléssel máris divatossá válnak.
Elég a túltermelésből: legyen zöld a ruhatáratok – de ne a színe!
Manapság a környezettudatosság jegyében egyre több tervező igyekszik óvni a Földet. A környezetvédelem ugyanis nem merül ki a szelektív hulladékgyűjtésben, az energiatakarékosságban és az újrahasznosításban. A ruhatárunkat is zölddé változtathatjuk, de nem a színét tekintve! Íme három magyar tervező, aki kreációival igyekszik meghosszabbítani bolygónk egyre csökkenő élettartamát. Ismerjétek meg őket ebből a cikkünkből!
A divat mellett fontos számomra is, hogy szelektíven gyűjtsem a szemetet, fair trade termékeket vásároljak, amelyeken ott van az a bizonyos embléma. És ha már az emblémáknál tartunk: érdemes az FSC védjegyére is figyelnetek. Erről azonban már sztárszerzőnk, Takács Nóra mesél:
Mit jelez az FSC védjegy az italos kartondobozok csomagolásán?
Ez azt jelzi, hogy a csomagolás papír alapanyaga felelős erdőgazdálkodásból és egyéb, ellenőrzött forrásból származó fából, farostokból készül. Miért fontos ez? A WWF adatai szerint 35 óránként egy egész budapestnyi erdőterület tűnik el a Föld színéről.
A legegyszerűbb mód, hogy majd az unokáink is lássanak még erdőket (nem beszélve arról, hogy életben maradjanak), ha a felelős erdőgazdálkodást támogatjuk még ilyen közvetett módon is. A felelős erdőgazdaságok arra hivatottak, hogy védjék az erdőket. A tanúsított erdőkben folyó fakitermelés minimálisra csökkenti az erdő növényeire, állataira és egyéb élőlényeire gyakorolt hatást, a helyi közösségek részesednek a gazdálkodás hosszú távú előnyeiből, az erdőgazdaságot pedig úgy tervezik és irányítják, hogy nyereséges legyen, de a megtermelt profit ne veszélyeztesse a jövőbeni faállományt, vagyis az erdő regenerációját, fenntarthatóságát.
Németh Nóri a szelektív hulladékgyűjtés nagymestere
Kerek szemmel hallgattuk, amikor a szelektív hulladékgyűjtésről mesélt nekünk. Neki – a legtöbb esetben – nem kell puska ahhoz, melyik kukába dobja a szemetet. Családjával évek óta felelősen gondolkoznak, megszokta, hogy a margarinosdobozt elöblíti, a margarinos alufóliamaradékot a kommunális hulladékgyűjtőbe dobja. Ahogy azt is pontosan tudja, hova való az italoskarton. Tapasztalatairól a VOUS indulásakor írt cikket, amit ide kattintva olvashattok.
Szeméthelyzet Zuglóban – Nem kellett messzire mennünk az első eldobott zsebkendőért
„Ha listát kellene írnom 'A világ legidegesítőbb dolgai' címmel, előkelő helyen szerepelne rajta a szemetelés – írja szerzőnk, Juci. – Egyszerűen nem jut el az agyamig, miért dob el bárki bármit az utcán, a kutya labdáján kívül. Ha tetten érni nem is tudjuk az ilyen embereket, legalább hívjuk fel rá a figyelmet, mennyire CIKI, amit csinálnak. A szerkesztőségből páran akcióba lendültünk, kesztyűt húztunk és zsákot ragadtunk, hogy felvegyük a harcot a szemetelőkkel!” A cikk folytatását ide kattintva olvashatjátok.
Lilla anyukaként már a gyerekei jövőjére (is) gondol
A VOUS ügyeletes anyukája is szelektíven gyűjti a szemetet – mindezt úgy, hogy a Budapest melletti kisvárosban havonta egyszer szállítják el a szemetet. Addig a teraszon gyűlik szigorúan összetömörítve. Ő az, aki tisztában van vele, egy négytagú családnak mekkora is pontosan az ökológiai lábnyoma: minden hónapban három hatalmas zsák – és ez csak a szelektív.
Aki nem gyűjti szelektíven, az gondolkozzon el, ennyit küld a szeméttelepre!
Lilla amúgy szuperkreatív, rendszeresen készülnek a varrósarokban gyerekholmik vagy cuki ajándékok újrahasznosított anyagokból. Például turkálóban beszerzett pulóverből Süsü-jelmez vagy vécépapír-gurigákból garázs egy seregnyi kisautónak.
És ha már a gyerekeknél tartunk: Lilla kislányát, Borát ugye senkinek sem kell bemutatni – a teljes sorozatot ide kattintva meg is nézhetitek. Ő az, akinek hétről hétre bepillanthattunk a gardróbjába. Bár nem volt ez mindig egyértelmű döntés, Bora az utóbbi időben mosipelusra váltott. Lilla korábban is próbálkozott mosható pelenkákkal, mert ahogy korábban írta, „az eldobható pelenkák előállításához rengeteg fát vágnak ki, használat után pedig tonnaszámra kerülnek a szeméttelepekre, hiszen műanyagtartalmuk miatt még el sem elégethetőek. A pelusokkal együtt a széklet is a szeméttelepre kerül, ami fertőzésveszéllyel jár, ráadásul ezek a pelenkák bomlásuk során metánt termelnek, ami egy káros, üvegházhatású gáz”.
Azt is kiszámolta, hogy a szobatisztaságig típustól függően 500 és 800 kilogramm közötti szemetet jelent, ha eldobható pelenkát használunk.
És ez csak egy gyerek a bolygón. Sokkoló. A mosható pelenka nemcsak környezetkímélő, tudatos megoldás, hanem szupercuki benne a baba is. Nézzétek!
„Nem csepp a tengerben, fontos, hogy ő mit és hogyan cselekszik!” – Környezettudatosság a gyereknevelésben
Az Y generációnak igenis fontos a környezettudatosság. Na és ez az a generáció, aminek tagjai mostanában válnak szülőkké vagy már azok. Mosható pelus, szelektív szemétgyűjtés – ez csak a kezdet. Vajon a mai anyukák hogyan nevelik bele a csemetéikbe, hogy „a földet az unokáinktól kaptuk kölcsön”? Őket kérdeztük.
A cikket ide kattinva olvashatjátok.
Rózsa tippjeit könnyű követni
Rózsa nemrég csatlakozott a szerzőcsapathoz, de hamar megtudtuk róla, hogy sok dologban ő is tudatosan odafigyel a környezetére. „Amikor tehetem, tömegközlekedéssel megyek. Szelektíven gyűjtöm a hulladékot. Nem folyatom mosogatásnál, zuhanyzásnál fölöslegesen a vizet. A villanyt nem égetem fölöslegesen, tavasztól őszig hajszárítót sem használok. Kétoldalasra nyomtatok. Second hand ruhákat veszek.”
Érdemes tőle az egyik legegyszerűbb praktikát ellesni: mindig legyen nálatok is textilszatyor. A legjobb, ha van olyan, amihez kifejezetten ragaszkodtok, mert a nagymamátok varrta nektek, vagy olyan felirat van rajta, amivel azonosultok. Ha kreatívkodnátok, fessetek magatoknak egyet. Emlékeztek még sztárszerzőnk, Takács Nóra DIY-párnahuzatára? Nem? Itt az ideje bepótolni a videót:
A cikk megjelenését a Tetra Pak Hungária Zrt. támogatta.
Ha az ember nem tud valamit megmagyarázni, akkor kezdi el emlegetni a sorsot, a szerencsét, vagy végső esetben a véletleneket.
