A legalapvetőbb illemszabályokkal – reményeink szerint – tisztában vagyunk. De vannak helyzetek, ahol az előírások nem feltétlenül evidensek számunkra, és persze vannak olyanok is, amelyek korábban kőbe voltak vésve, napjainkban azonban már kissé elavultnak számítanak, így modorossá tehet bennünket a használatuk. Összegyűjtöttünk nektek néhány példát, amivel letesztelhetitek, hogy mennyire vagytok képben.
Köszönni luxus – Vajon csak a kockafejek rendesek?
A viselkedés valahogy olyan, mint a modern festészet, hiszen például Picasso tökéletesen rajzolt annak ellenére, hogy alkotásain ez nem teljesen egyértelmű. Az illedelmes viselkedéstől épp így el lehet térni, de csakis akkor, ha tudjuk, hol a jó ízlés határa. És szükséges némi empátia is ahhoz, hogy tudjuk, a másik félnek hol húzódnak a határai, mit bír el az adott szituáció. Mert különben könnyen ránk süthetik, hogy nem volt gyerekszobánk.
Egykori szerzőnk, Tóth Mariann cikkét ide kattintva olvashatjátok.
Én eddig azt gondoltam, eléggé képben vagyok az illemszabályokkal. Mamám még gyerekkoromban – sokszor túlzásba esve – ̶e̶l̶v̶á̶r̶t̶a̶ megtanította nekünk az alapokat. Habár ezek főként az étkezésekhez kapcsolódtak, mint például, hogy…
De egy-két olyan is volt közöttük, mint hogy csipkét farmerral soha nem veszünk fel, szakadt farmert úgyszintén; utcán, közlekedési járművön soha, semmilyen körülmények között nem eszünk!
Ő így nőtt fel, ez volt a természetes számára. Mi viszont gyerekként a nővéremmel utáltuk ezeket a szabályokat, amelyeket komoly korlátoknak éreztem akkor. Én pedig világélemben utáltam, ha megmondják, mit tegyek, vagy épp mit nem. Felnőttként már inkább örülök annak, hogy tisztában vagyok az alapvető etikettel. Így bárhová is megyek, nem érzem magam kellemetlenül. De bőven van még mit tanulnom nekem is, ahogyan biztosan nektek is. Ezért azt tanácsolom, hogy ha van egy kis felesleges időtök, az őszi estéken olvassatok utána egy-két illemszabálynak, amellett hogy hasznos, nagyon szórakoztató is!