Az ősz egyik legnagyobb ajándéka a szaftos, édes körte, mégis méltatlanul nélkülözzük. Valljuk be: jóval ritkábban esszük, mint az almát. A körte és az alma rokonsága nem vitatható, mégis az alma viszi a prímet: a lédús, illatos és aromás körte jócskán lemarad mögötte. Szeressük őt is, magában vagy ételbe varázsolva!
Császárkörte, vilmoskörte, Alexander, hogy csak a legismertebbeket említsük… Ahány fajta, annyi ízvilág, és amilyen érettségi foka van, annyi arcát mutatja. Tökéletesen lédús és szaftos csak pár napig marad, ezt ki kell várni, de akkor úgy szalad benne a kés, mint a lágy vajban, édes leve pedig mindenért kárpótol.
A körtét nem csak magában érdemes fogyasztani: sós és édes fogásokban is remekül megállja a helyét, akár üvegesre pároljuk, akár serpenyőben karamellizáljuk, de még nyersen is isteni például egy salátába szeletelve egy kis karakteres sajttal. Bármilyen érettebb sajtféléhez tökéletes, még jobb is a szelídebb körte, mint a fanyarabb, frissebb ízű alma…
Híresen jól illik a kéksajtokhoz, rokforthoz, gorgonzolához, akár borozgatáshoz, de például a körtét meg is párolhatjuk egy kis vajon kevés mézzel vagy juharsziruppal, majd egy kerek camembert-t lapjában félbevágba megpakolunk a sült körtével, megszórjuk aprított dióval, befedjük a sajt másik felével, pár órát pihentetjük, majd cikkekre vágva kínáljuk – nos, ennél elegánsabb és egyszerűbb, mennyei vendégvárót, borkorcsolyát, ínyenc vacsorát elképzelni sem lehet…
A körte húsfélékhez, pástétomokhoz is nagyon jól illik, akár kompótként vagy chutney-nak megfőzve fűszerekkel, de a legegyszerűbb egy kis csillagánizzsal és citrommal vajon megpárolva – egy rozé kacsamell tökéletes kísérője a maga egyszerűségében és nemességében.
A cikk itt még nem ér véget! A folytatásért kattintsatok a Cookta oldalára!