Sokan állítják, hogy a lumberszexualitással – ami leánykori nevén favágószexualitás egyébként – visszatért az „igazi férfiasság”. A metroszexuális szépfiúk helyére a bozontos, szőrös, napbarnított, izmos hímek léptek, akik kockás ingben ezermesterkednek a kamrában, és két termék közül sem ismernék fel a hidratálókrémet. Vajon tényleg így van?
Kik is azok a lumberszexuális hímek?
Na, nézzük csak, itt egy gyorstalpaló, hogy átlássátok egy kicsit a színteret. Utánaástam a szakirodalomnak, és a pasi a nagykönyv szerint lumberszexuális, ha
És kik is azok a metroszexuális pasik?
Most, hogy így képbe kerültünk, vessünk egy pillantást arra, honnan ismerszenek meg a metroszexuális srácok. Ő az, aki
Van átjárás a két csoport tagjai között? De még mennyire!
Oké, és akkor most mondjuk a poént: a lumberszexuálisként kategorizált jóemberek többsége nem is olyan régen talán metroszexuális volt. Igen, jól olvastátok, meglehetősen nagy az átfedés a két csoport tagjai között. Remek példa erre David Beckham, aki 10–15 éve még egy szőrszálat nem hagyott oda nem illő helyen, nem létezett férfifodrászat a fotói nélkül és bőre puhább hatást keltett, mint Beyonceé… ma meg simán mászkál ötnapos borostával egy szakadt farmerben, borzas hajjal – és még mindig szexi, sőt.
Sokan a tradicionális értelemben vett férfiasság hanyatlására adott választ látják a lumberszexuális jellemzők előtérbe kerülésében, és azt súgják: nem véletlen, hogy a divat világa ezt a fajta természetességet ünnepli azok után, hogy relatív hosszú ideig a törékeny, vékony, kissé piperkőc, de mindenképpen trendérzékeny férfivel próbálták eladni a termékeket. Hasonló a jelenség ahhoz, mint amikor a kifutókról és a magazinok címoldaláról kezdtek eltűnni a nullás méretű modellcsajok, és végre plus size lányokat is láthattunk a kampányokban a természetesség és a sokféleség jegyében.
Hé, akkor most… mi van?! Az, hogy bárki lehet „igazi férfi”!
A lumberszexualitás és a metroszexualitás két, egymásnak látszólag ellentmondó trend, amelyet eszközül használva eladnak nekünk valamit: biciklit, tabletet, nyaralást, filmet, focit, önismereti kurzust… bármi egyebet. A hétköznapi férfiak talán ösztönösen követik is ezeknek a trendeknek bizonyos vonulatait, hiszen hat rájuk a masszív médiareprezentáció, de azért elsősorban önmaguk maradnak.
Ahogyan a 21. században nem csak egyféleképpen – csendes és passzív Audrey Hepburnként – lehet nőnek lenni, úgy hála az égnek „az igazi férfi” is sokféle: van, aki nagydarab, mackós ezermester, és van, aki reggelente fél órán át lövi be a haját, és sehová sem megy ajakír nélkül.
És igen, léteznek a fentiek különféle, színes kombinációi is, továbbá az egészen más karakterek is: épp annyiféle egyéni jellemzővel, ahány férfi a földön él.
Ünnepeljük hát a lumberszexualitást, de közben a metroszexualitást is: azt, hogy sokféle férfi létezik, és egyik sem „igazibb” – vonzóbb, erősebb, karizmatikusabb – a másiknál, hanem mind a valóság egy reprezentációja, és a hozzáadott értékektől függ, mennyire érezzük őt közel magunkhoz… És hát szerencsére mindenkinek más jön be, így félnivalója egyetlen hímnek sincs, aki vállalja önmagát.