Sokan állítják, hogy a lumberszexualitással – ami leánykori nevén favágószexualitás egyébként – visszatért az „igazi férfiasság”. A metroszexuális szépfiúk helyére a bozontos, szőrös, napbarnított, izmos hímek léptek, akik kockás ingben ezermesterkednek a kamrában, és két termék közül sem ismernék fel a hidratálókrémet. Vajon tényleg így van?
„Ne haragudj, hogy így szúrok, nem volt most időm...” – mondja néha a párom. Én meg minden egyes alkalommal elmondom, hogy hé, eszméletlenül szexi az öt-hat napos borosta, és fantasztikusak a csókjai így is. Közben persze az is különleges érzés, amikor puha, finom, illatos, frissen borotvált arccal bújik hozzám... De vajon mindenki ilyen lazán kezeli a szőrkérdést, ideértve a pasikat is?
Sokan állítják, hogy a lumberszexualitással – ami leánykori nevén favágószexualitás egyébként – visszatért az „igazi férfiasság”. A metroszexuális szépfiúk helyére a bozontos, szőrös, napbarnított, izmos hímek léptek, akik kockás ingben ezermesterkednek a kamrában, és két termék közül sem ismernék fel a hidratálókrémet. Vajon tényleg így van?