Szóval következzen most egy gyönyörű történet Annáról és örökbe fogadott kutyusáról, Bogárról. A lány egy nagyon kedves levelet írt a Vigyél Haza Alapítványnak, akik segítségével az egykor csontsoványra fogyott kutyus teljesen meggyógyulhatott.
Íme a levél:
„Kedves Vigyél Haza Alapítvány!
Egy kedves történetet szeretnék megosztani Önökkel az alapítványon keresztül örökbe fogadott kutyámról. Nagy örömömre szolgálna, ha mások is megismerhetnék Bogárka happy enddel végződő történetét.
Bogár előéletéről annyit lehet tudni, hogy 2014. január 2-án, a 10. kerületben fogták be, és feltehetően a szilveszteri tűzijátéktól megrémülve szaladt világgá. Mivel senki nem jelentkezett érte, az Illatos úti menhelyre került, ahol április 12-én, a menhely tavaszi örökbe fogadó napján végül egymásra találtunk. A halálra rémült kutyust rendkívül megviselte a közel négy hónapnyi bezártság: csont soványra fogyott, az egyébként gyönyörű, fényes szőre korpás lett, emlőiben pedig dió nagyságú daganatok fejlődtek ki. A Vigyél Haza Alapítvány mindenben segített nekünk, hogy Bogár mihamarabb felépülhessen, így az ivartalanítási akció mellett gondoskodtak a daganatok eltávolításáról is. A sikeres műtétet követően Bogár testileg és lelkileg is gyorsan megerősödött, szőre ismét régi pompájában tündökölt, kiapadhatatlan étvágyának köszönhetően pedig a kilógó bordák látványát a labradorokra jellemző, kerek has váltotta fel. A futtatóban mindenki csak úgy ismerte őt, mint a kutyus, aki soha egy pillanatra sem veszíti szem elől gazdiját. Így vigyázunk egymásra már kereken két éve.
Bogár jámbor tekintete felkeltette a Neopaint Works alkotócsoport tagjainak figyelmét is, akik nem tudták nem észrevenni a festőműhelyük előtt minden reggel elsétáló, kedves fekete kutyust. A tehetséges festőfiúk megismerték Bogár történetét, ezek után pedig nem volt kérdés számukra, hogy ő lesz az egyik szereplője soron következő művüknek. Hamarosan felújították a Dob utcában található tűzfalfestést, amelyen immáron az életnagyságban megfestett Bogár tartja szemmel a zöldségesnél vásárló gazdiját. Az pedig külön ajándék, hogy a mű pontosan közös életünk második évének fordulójára készült el.
Üdvözlettel: Anna”
