A fényevés ideológiája
A fényevéshez kapcsolódó ideológia először a hinduizmusban jelent meg, később a new age számos irányzata átvette a koncepciót. Ezek szerint a leginkább tudatos, erős és bölcs teremtmények – Isten mása, az ember, legmagasabb szellemi formájában – képesek arra, hogy kizárólag az univerzum éltető energiájával, a pránával táplálkozzanak.
Ez azért lehetséges, mert a neopogány-new age hitvilág szerint az ember maga is fénylény, vagyis isteni fényből áll. (Egy panteista nézetről beszélünk, ahol az Isten nem csak Teremtő, hanem maga a Teremtés, tehát az emberrel egylényegű). Ha képesek vagyunk fizikai testünktől a tudatosság erejével függetleníteni magunkat, képessé válunk az ősi tudás, az aranykor bölcsességének megélésére. Vagyis magunk is táplálkozhatunk kizárólag fénnyel, szilárd táplálék nélkül. Ez kizárólag tudatszint kérdése – állítják.
Miért gyerekeken kísérleteznek a felnőttek?
Felmerül a kérdés, hogy vajon miért nem saját magukon, hanem gyerekeiken kísérleteznek ezek a családok „a tudatszint emelésével”. Nos, a gyermek ezek szerint a spirituális irányzatok szerint a fényből érkezik, első ceremóniája a keresztelés helyett „a fényből jövő köszöntése”. Tehát ő még közelebb van az isteni fényhez, amiből mindannyian származunk, vagyis lényegesen kevesebb munkára van szüksége ahhoz, hogy a „megfelelő tudatszintet” elérje: sőt, igazából számára ez a tudatszint még az alapállapot.
A gyerek e nézet szerint tisztább, fényteste erősebb, a test nélküli asztrállényeket látja, azokkal képes kommunikálni. Ez az állapot addig tart, amíg el nem éri a 3 éves kort, majd 7 éves korára fokozatosan elveszíti ezeket a képességeket. Ez a folyamat úgy késleltethető a leginkább, ha a gyerek testétől távol tartanak mindenféle „méreganyagot”: az oltásokat és a gyógyszereket is.
E világnézet szerves része, hogy az vagy, amit megeszel, ezért a táplálékot is szűrni kell: kizárólag megbízható forrásból származó, természetes, GMO- és vegyszermentes élelmiszer kerülhet az asztalra, a tiszta fénytestű gyerekeket pedig még inkább óvni kell a „beszennyeződéstől”, hogy idővel, a 7 éves kor elérésével ne szűnjön meg a gyerek tiszta fénytermészete, hanem egy életen át erős, tudatos, halhatatlan fénylényként létezhessen az anyagi világban.
Ennek a hitvilágnak a vadhajtásainál elképzelhető, hogy a fanatikus hívők egyszerűen nem adnak enni a gyereknek…
…hogy az rá legyen kényszerítve, hogy „visszatérjen az ősi tudáshoz”, „emlékezzen a még közeli – születése előtti – állapotra”, tehát elkezdjen pusztán fénnyel táplálkozni.
Jelenleg nem létezik olyan neopogány vagy new age irányzathoz tartozó közösség Magyarországon, amely a fényevés gyakorlatát támogatná. Ennek ellenére az impresszum nélküli, álhírekkel teli, kattintós címekkel pénzt kereső kamuoldalakon számos történet kering „igazi fényevőkről”, akik „megtalálták az utat saját fénytestükhöz”, és „visszaszerezték az ősi tudást”.
A leghíresebb „fényevő” nem bírta ki
Az egyik legismertebb fényevő, Jasmuheen 1999-ben vállalta, hogy részt vesz egy ellenőrzött, tudományos kísérletben, hogy bizonyítsa, képes a fotoszintézisre. A kísérletet néhány nap után fel kellett függeszteni, mivel a Jasmuheent vizsgáló orvos attól tartott, hogy az alany nem éli túl a kutatást. Jashumeen több könyvet is írt tapasztalatairól fényevőként, amihez csak 2012-ig négy haláleset is kapcsolódott. Tagadja, hogy ezekhez köze lett volna.
Közös pontok az agárdi és a gyöngyösi tragédiában
Bár mindkét család tagadja, hogy fényevéssel próbálkoztak volna, továbbá a hírek szerint egymást sem ismerik, a két eset között ijesztő párhuzamokra lelhetünk:
Az agárdi és a gyöngyösi eset kapcsán is gazdagon felszerelt otthonról és jómódú, értelmes szülőkről számoltak be a hatóságok. Éppen ez a döbbenetes: a 21. században, Magyarországon úgy haltak meg ezek a gyerekek borzalmas kínok között, hogy közben rogyásig tele volt a hűtő, anyagi problémákról tehát végképp nem beszélhetünk.
A tárgyaláson is szó esett arról, hogy az agárdi család növényekkel körbefuttatott otthonában volt, hogy a függönyt sem húzták el hetekig, ezért aztán a szomszédság semmit sem látott abból, hogy a gyerek csontsoványra fogyott, és haldoklik. Ugyanez volt a helyzet Gyöngyösön: a Ringsted-lakótelepen élő família csendben tengette mindennapjait, még szomszédjaik köszönését sem fogadták.
Kiderült, hogy egyik gyerek sem kapta meg a kötelező védőoltásokat, sőt: soha egyetlen gyógyszert sem váltottak ki a tajkártyájuk alapján. Az oltásellenes irányzat abból a népszerű konteóból táplálkozik, hogy az oltással tulajdonképpen lassan pusztító, halálos mérget juttatnak a szervezetbe, ami egyes nézetek szerint meddőséget és demenciát okoz, de vannak, akik elhiszik, hogy így válik ellenőrizhetővé és lekövethetővé az ember egy életen át.
Az éhezéses kínhalál lassú, borzalmas halálnem. Az agárdi jegyzőkönyv szerint a kiszáradt gyermek holttestéből vért sem tudtak venni, mert szinte már nem is maradt benne, izmai elsorvadtak, zsírszövete nem volt. Súlyos soványság, fehérjehiány és kiszáradás alakult ki az éheztetés miatt, a testén vitaminhiány miatt pontszerű bevérzések voltak, arcsorvadása lett, agykamratágulat és agysorvadás lépett fel. Védőnő a gyerekeket fél évvel a halál előtt egyik esetben sem látta: egyszerűen nem engedték be otthonukba. Mindkét szülőpár akkor hívott csak mentőt, amikor a gyerek már halott volt.
A nyilatkozatokból jól látszik, hogy az agárdi E. Erika és F. Balázs rettenetesen kikészült a tragédiát kivetően, és a gyöngyösi K. Gusztáv sem képes nyilatkozni a sokk hatására. Mindkét család elmondta, hogy képtelenek feldolgozni a tragédiát, és váltig állítják, hogy „nem sejtették, hogy baj van”. Annak ellenére, hogy mindkét gyerek súlya harmadát néhány hónap alatt elveszítette, és a születési súlyukkal haltak meg, noha másfél évesek is elmúltak már.
A spiritualitás nem egyenlő a fanatizmussal!
Mielőtt a new age irányzatokat kezdenénk hibáztatni a történtekért, fontos kiemelni, hogy egy-egy hitvilágot, vallást sosem tehetünk felelőssé azokért a tragédiákért, amelyek a fundamentalista vadhajtásokból fakadnak.
A világon több millió ember folytat élénk spirituális életet, és szerencsére a hasonló fanatizmus abszolút ritkának, a maga környezetében is kirívónak számít.
Azok, akik hisznek a test-lélek-szellem hármasságában (magam is közéjük tartozom), többnyire nem élnek aszkétikus életet, hiszen elfogadják, hogy a testi örömök – köztük a jó ételek és italok – is a létezéshez, a megtapasztaláshoz tartoznak. A problémát itt is – mint minden hitrendszer esetében – a túlkapások okozzák, amelyek egyes alapeszmék torzulásához vezetnek.
Természetesen hiába merült fel a „fényevő” szó az agárdi és a gyöngyösi éhezéses halálesetek kapcsán is, nem állíthatjuk egyértelműen, hogy két olyan családról van szó, akik fényevéssel próbálkoztak.
A közös pontok mindenesetre elgondolkodtatóak, ahogyan az is, hogy egyre többen fordulnak a spirituális köntösbe bújtatott pszeudotudományok felé, mivel nem bíznak az őket körülvevő intézményekben.
