Balla Vivienne, fotóművész
Balla Vivienne fotóművész, divatfotós. Diplomáját a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem vizuális kommunikáció szakán szerezte. Leginkább divatfotózással foglalkozik, rendszeresen pubikál a legnevesebb nemzetközi magazinokban, mint például a Marie Claire vagy a Harper’s Bazaar. 2012-ben elnyerte az Év Divatfotósa díjat, majd két évre rá Dubajba költözött.
Munkáit ide kattintva megtekinthetitek.
Itthon több magazinnak is fotóztál, divattervezőkkel dolgoztál együtt, majd egyszer csak kiköltöztél. Hirtelen jött a döntés vagy régóta tervezted magadban ezt a fajta változást?
Hirtelen elhatározás volt, de már évekkel korábban gondoltam rá, hogy egyszer majd külföldre költözöm. Azt hiszem, még én sem hittem benne, hogy ez valaha megtörténik. A sors a legjobb pillanatban hozta ezt a lehetőséget. Elértem egy olyan szakmai pontra, ahonnan nem láttam, hogyan tovább, nem voltam már lelkes a felkérésektől. Kreatív munkát nem lehet csak a pénzért csinálni. Szóval értelmét vesztette számomra az, amit otthon éveken át építettem. Azt gondoltam, hogy nemcsak szakmailag, hanem emberileg is jót tenne, ha kiszakadnék otthonról. Szerettem volna új dolgokat látni, tanulni, frissebbnek és nyitottabbnak lenni.
Fiatal nőként nyakadba vetted a világot, és egy arab országba költöztél. Nem voltak benned félelmek, fenntartások?
A férjemmel költöztem ki, így természetesen minden sokkal könnyebb volt, de persze voltak bennem kétségek. Nem tudhattam, hogy a tudásom és az otthon szerzett szakmai tapasztalatom vajon mennyit fog érni, de ez a gondolat szintén meglett volna, ha mondjuk egy szomszédos országba költözöm.
Attól, hogy egy arab országban fogok élni, nem féltem. Tudom, hogy nagyon sok hibás sztereotípia él a magyarok fejében az arabokról. Rengeteg arab ország van, nagyon eltérő szabályokkal, felfogással és nyitottsággal. Dubaj szerencsére nyitott és élhető. Itt eltérő kultúrájú és nemzetiségű emberek élnek egymás mellett, így épp az történik, amitől a magyarok egy jelentős része retteg. Szerencsésnek érzem magam, hogy megismerkedhettem az arab kultúrával és ennyi különböző országból származó ismerőst és barátot szerezhettem.
Nőként milyen nehézségekkel találtad magad szemben Dubajban?
Voltak nehézségek, ezt nem tagadom, de nem abból adódott, hogy nő vagyok. Elsősorban megismerni és megszokni a magyar élethez képest teljesen szokatlan szabályokat volt a legnehezebb. Gondolok itt például arra, hogy kiismerni magam a munkatörvényekben, a vízummal kapcsolatos ügyekben, egészen az apróbb szabályokig. Azt gondolom, hogy mára már igazi szakértője lettem Dubajnak.
Például az elején nagyon nehéz volt megszokni, hogy nyilvánosan nem csókolhatom meg a férjemet, vagy nem bújhatok hozzá séta közben. És még sok apróságot, de ez mind csak megszokás kérdése.
Másabb egy fotós munkája Dubajban? Hogyan zajlik ott egy divatfotózás?
Teljesen úgy, mint bárhol máshol a világon. Természetesen apróbb különbségeket fel tudok sorolni, minden országra lebontva, ahol eddig dolgoztam. Vannak helyi sajátosságok, de alapjában véve a professzionális munka mindenhol ugyanúgy zajlik a világban.
Ha visszagondolok, hogy Magyarországról nézve mik voltak a szembetűnő különbségek, akkor több dolgot is fel tudok sorolni: itt mindenki a legprofibb felszereléssel dolgozik, a legújabb fényképezőgépekkel és vakukkal. Nem elvárás, hogy egy fotós saját stúdiót építsen, sőt az a nagyon is ritka, ha valakinek van. Minden fotózás előtt pontos moodboardot készítünk a stylisttal közösen. Általában producer vagy ügynökség szervezi le a munkákat, illetve felügyeli az egész munkafolyamatot. Mindenki nagyon komolyan veszi a munkát, sosem csap át „buliba” a fotózás. Nem mellékes, hogy a díjazás is „nemzetközi” szintű.
Ha jól sejtem, leginkább nemzetközi felkéréseket kapsz, de mi a helyzet a helyi, arab megrendelésekkel? Mivel másabb egy ilyen fotózás? Gondolom, rengeteg szigorú szabályt kell betartanotok, már ami a modellek megjelenését illeti.
Szerencsére annyira rengeteget azért nem, de van néhány olyan helyi magazin, amiknél például nem lehet vállat, térdet vagy hónaljat megmutatni, mert az túl szexi. Illetve bizonyos pózokkal is óvatosnak kell lenni. Szerencsére a magazinok kevesebb százaléka ilyen. Például egy Harper’s Bazaarba vagy Marie Claire-be nyugodtan lehet vállat mutatni. Természetesen amiben megegyezik az összes, hogy a meztelenkedés teljesen elképzelhetetlen.
Vannak felkérések, amikre nemet mondasz?
Szerintem fontos megtapasztalni, hogy az ember mit szeretne és nem szeretne csinálni, keresztül kell menni egy tanulási folyamaton. Azonban egy bizonyos szint felett viszont már meg kell fontolni, hogy mit vállalsz el. Főleg ha szeretnéd a nevedet építeni és nem akarod, hogy „mindenre bevethető” fotósként kerülj a köztudatba.
Az exkluzivitás fontos, így meg kellett tanulnom nemet mondani.
Személy szerint többször mondok nemet, mint igent. Szeretem, ha olyat csinálhatok, amihez nyugodtan adhatom a nevem és utálom magam az egész fotózás alatt, ha „mellényúlok” egy fotózással. Igyekszem ezt a hibát legközelebb elkerülni.
Milyen nagy divatházakkal dolgoztál eddig együtt és mi volt a legjobb élményed?
Chanel, Louis Vuitton, Dior, Burberry, Gucci, Armani, Ted Baker, illetve legutóbb egy Ralph Lauren fotózásom volt. A legtöbb márkával folyamatos a közös munka. Első kézből ismerhetem meg a legfrissebb kollekciókat és az elsők között vagyok Dubajban, akik le is fotózhatják azokat.
Minden fotózás után a márkák helyi képviseleteinek engedélyeztetni kell a fotókat az anyacéggel. Nem tagadom, nagyon felemelő, mikor Párizsból, illetve Milánóból is elismerő szavak érkeznek a munkámra.
Volt olyan, ami nagyon meglepett egy kinti fotózás során?
Van úgy néha, hogy nem viszek magammal naptejet egy kinti fotózásra, még mindig meglepődök magamon a nap végén. A viccet félretéve az elején teljesen lenyűgöztek a tájak, ahova eljutottam.
Egyik nap a sivatagban, hegyekben vagy a tengerparton fotózok, másnap a Ski Dubajban, hóesésben.
Akadtunk már el a sivatag közepén autóval a fotózásra igyekezve, vagy sikerült Ománban teljesen eltévedni úgy, hogy a telefonjainkon nem volt hálózat. Csupán néhány kecskepásztort találtunk az utcán félórányi autózás után, akiktől a pár szavas arab tudásunkkal kellett útbaigazítást kérni. Nagyon sok kalandos napot tudhatok magam mögött, semmi pénzért nem cserélném el ezeket az élményeket.
Mit változtatott rajtad a költözés és a teljesen más kultúra, amiben jelenleg élsz?
Tény, hogy teljesen megváltozott a világlátásom, nyugodtabb és megfontoltabb lettem. Már nem szeretem megosztani az életem minden pillanatát, szinte csak a munkám kommunikálására használom az online közösségi felületeket. Ugyanakkor sokkal nyitottabb lettem a világra. Szakmailag pedig még nyughatatlanabb.
Mit szeretsz a divatfotózásban?
Ez ugyanúgy változik, mint ahogy én magam is. Mostanában a valóságot keresem benne. A művit, a mesterkéltet egyre kevésbé értem és érzem.
Mit szeretsz csinálni ezen kívül? Kit rejt még magában Balla Vivienne?
Szeretem a mély beszélgetéseket és sétákat. Jó társasági ember vagyok, ha olyanokkal vagyok körülvéve, akik érdekelnek, ellenkező esetben a legrosszabb. Kerülöm a felszínes bájcsevegéseket. Szeretek olvasni a kádban. Szeretem a jó filmeket és a színházat. Nagyon szerettem otthon tanítani, ezt jelenleg szüneteltetem, de biztos vagyok benne, hogy még a jövőben visszatér ez is az életembe.
Gondolom, nem tervezed, hogy hazaköltözöl. Jól sejtem?
A hazaköltözést tényleg nem tervezem, de azt igen, hogy közelebb legyek Magyarországhoz. Európa a következő állomás.
Ha az ember nem tud valamit megmagyarázni, akkor kezdi el emlegetni a sorsot, a szerencsét, vagy végső esetben a véletleneket.
