Egyéb kategória

A tudósok nagyot tévedhettek a babák fejlődésével kapcsolatban

Az egyik olyan kérdés, amit szinte az összes újdonsült anyuka feltesz magának a nevelés egy pontján, hogy gyermeke vajon utánozza-e őt. Az ezzel kapcsolatos kutatások évtizedekig azon az állásponton voltak, hogy az újszülöttek azzal az ösztönös képességgel születnek, hogy képesek imitálni a környezetük hanghordozását, mimikáját, gesztusait. A legújabb eredmények alapján azonban lehet, hogy a tudósok mindeddig tévedtek.
vous - 2016.05.09.
A tudósok nagyot tévedhettek a babák fejlődésével kapcsolatban

Az ausztráliai Queenslandi Egyetem végezte a legújabb kutatást a témában. A kutatás vezetője, Virginia Slaughter elmondta, hogy az eddigi vizsgálatok javarészt az 1980-90-es évekből származnak, ezekben pedig csak limitált számú gesztust és mimikát vizsgáltak, ilyen volt például a nyelvnyújtás vagy a száj kinyitása. Habár az eredmények szerint a csecsemők hajlamosak voltak gyakrabban csinálni ezeket a mozdulatokat, ha látták, hogy a körülöttük levő felnőttek is ezt csinálják, Slaughter szerint ez még nem feltétlenül bizonyítja azt, hogy leutánozták azt, amit láttak – írja a Bustle.

Ha az újszülöttek kiöltik a nyelvüket, mikor a környezetükben lévő felnőttek boldog arcot vágnak, vagy mondjuk ujjal mutogatnak, az még nem feltétlenül minősül utánzásnak, sokkal valószínűbb, hogy inkább az izgalom jele, hogy a felnőttek valami izgalmasat csinálnak.

Forrás:
Pexels

A legújabb kutatás 106 újszülött viselkedését figyelte meg élete első két hónapjában. Az első lépés a megfigyelés volt: mielőtt még elkezdték volna a kísérletet, megfigyelték, hogy maguktól hányszor nyitják ki a szájukat vagy öltik ki a nyelvüket a babák. Ezután a szülőknek az volt a feladatuk, hogy minden nap megcsinálják ugyanazt a gesztust a megbeszélt 11-ből a baba közelében (köztük volt a boldog arc és az ujjal mutogatás is).

Az eredmény meglepő: a második hónap végén újra megfigyelt csecsemők valóban gyakrabban öltötték ki a nyelvüket és mutattak valahova az ujjaikkal, de azokat a gesztusokat is ugyanannyival gyakrabban csinálták, amiket nem láttak a szüleiktől. Ezért a kutatás végeredménye azt mutatja, hogy ezek a gesztusok nem feltétlenül utánzásból fakadnak.

A kutatás eredményeiből fontos következtetéseket vonhatunk le. Mind tudjuk, a csecsemők fejlődésében nagyon fontos szerepet játszik a mimika és a gesztusok elsajátítása, és ha a babák nem születnek eleve ezzel a képességgel, akkor először magát a képességet kell megtanulniuk.

Slaughter azonban megfigyelt egy érdekességet, ami további kérdéseket von maga után: a szülők gyakran utánozzák az újszülöttek mimikáját, ez pedig segíthet a piciknek elsajátítani az utánzás képességét. Ez viszont azt jelentené, hogy a babáknak el kell sajátítaniuk az utánzás képességét, nem pedig velük született adottság, de ha már képesek rá, utánzás révén tanulják meg a felnőttek mimikáját. Tehát a régi eredmények részben voltak csak igazak.

Egy szó mint száz, ezen a területen még elkel egy kis kutatás, hogy biztosan legyünk abban, hogyan működik csemetéink agya.

Ajánlott cikkek