
Ez akkor is megerősödött bennem, mikor elkísértem a barátnőmet tetováltatni, és gyakorlatilag úgy éreztem magam, mintha szülőszobán lennék. Ő szült, nagyokat nyögve, könnyezve, eltorzult arccal, szinte elszorítva a vérkeringésemet, mert úgy szorította a kezem, én meg nyugtattam, hogy nem sok van hátra, egészen szépen mutat a gyerek.
De az az igazság, hogy minél több tetoválásba futok bele itt a VOUS-nál, annál inkább meginog a határozottságom. Múltkor még a cicás tetkóktól lágyultam el, és az utazós tetkók is eléggé levettek a lábamról, de azért ott még tartottam magam. Aztán jött ez a virágos tetkótrend, és elvesztem.