Tulajdonképpen mit is tudunk a lajhárokról? Csüngenek a fákon és olyan, mintha mindig be lennének kicsit lassulva. Ez számunkra viccesnek tűnhet, pedig a kis lajhárbébiknek még nagyon is szükséges, hogy a fákon kapaszkodjanak és pihengessenek.
Nemrégiben elhoztam nektek a legcukibb nyuszit, Puipuit, aztán a világjáró lámát, és most egy tündéri lajhárbébivel és gondozójával ismerkedhettek meg. Sam Trull egy Costa Ricában működő lajhárintézet alapítója, aki pontosan 2003 óta viseli szívén a kis lajhárok sorsát. Segíti és ápolja őket, végül visszaengedi őket a természetbe, miután felépültek. Azokat a lajhárbébiket is segíti, akik például fogságban nevelkedtek fel. Nem hiába igényelnek különleges gondozást, hiszen nem alakult ki náluk a túlélési reflex, mellyel a vadonban élhetnének.
A legtöbb ember azt hiszi, hogy mivel a lajhárok lassúak és nem túl mozgékonyak, simán elélnek egy ketrecben, tehát fogságban is. Pedig az igazság nagyon messze áll ettől.
– nyilatkozta a gondozó az UpWorthy oldalnak.
Sam korábban már dolgozott lajhárokkal Amerikában és más országokban egyaránt. Csatlakozott egy vadvilág rehabilitációjáért felelős klinikához, itt találkozott először Kermie-vel a kéthetes lajhárbébivel, aki azelőtt nem sokkal vesztette el az anyukáját.
Trull játszott vele, megetette, felnevelte, de mindvégig ott lebegett a cél a szeme előtt, hogy vissza kell engednie a szabadba. Kialakítottak egy valósághű vadont is, mely segít hozzászoktatni a kis lajhárt majdani igazi környezetéhez. Amikor gondozója úgy véli, készen áll a nagybetűs életre, nyitva hagyják a ketrec ajtaját és a lajhár bátran ki-be mászkálhat. A lényeg, hogy teljesen megszokja az új környezetét és 100%-ig vadon élő állat váljék belőle.
Ezek a képek készültek Kermie babáról:
És végül íme néhány kép a többi cuki lajhárbébiről:
Nektek hogy tetszenek a csöppségek?
