Márpedig a metró utasai is megérnének egy tanulmányt, biztosan érdekes dolgok derülnének ki, ha valaki elmagyarázhatná nekem például azt, hogy miért érez valaki késztetést arra, hogy az arcomba bámuljon, mikor bőven lenne más nézegetnivalója is a fülkében. És akkor meg is van az első utastípus, akivel biztosan mindannyian találkoztatok már metrózás közben.

Forrás:

pexels

Leül veletek szembe, és sherlockosat játszik. Pofátlanul végigvizslat centiről centire, szinte érzitek, hol jár a tekintete, és vakarózhatnékotok támad. Elég zavaró egy jelenség, és többnyire nem veszi észre magát, csak ha jelentőségteljesen farkasszemet néztek vele; ekkor elkapja a fejét, és új áldozat után néz.

Mindig elveszi a Metropolt az aluljáróban az osztogatóktól, és ha rajta múlna, szétterítené az egész fülkében az újságot, hogy elég kényelmesen olvashasson. A mellette ülők vagy nem örülnek neki, vagy minden mindegy alapon ők is elkezdenek Metropolt olvasni. Az övét.

Ez én vagyok. A vizsgázó, azaz én, onnan ismerkszik meg, hogy egy rakat nyomtatott anyaggal az ölében szenved. Bőséggel nyálazza a lapokat, mert minden metrón töltött másodperc számít, a suliig még a végére lehet érni az anyagnak, és még magába nyomhat némi tudást.

Emberek, akik a metrón reggeliznek, ebédelnek, vacsoráznak, mert annyira rohanó életmódot folytatnak, hogy csak a metróban tudnak leülni enni. Két állomás között pont betolnak egy hambit vagy pár fornettis péksütit, ezzel beterítve pizzaillattal a kocsit, és korgó gyomrokat hagynak maguk után.

Minimum egy táskával plusz két szatyorral jön-megy, és a kezében is van valami életveszélyes dolog, amit nem szeretnénk, ha a metró fékezésekor ránk löttyintene vagy kenne. Azért különösen bosszantó személyiség, mert azt gondolja, mivel annyi csomagja van, alanyi jogon jár neki a dupla, sőt tripla hely.

Apropó, ha már típusok, ismerjétek meg a szingli lányok 10 típusát vagy a legidegesítőbb instázókat!