Az egyik ilyen, nagyon erős és markáns parancs, amit valószínűleg sokatokba belekódoltak, az az, hogy amit elkezdtetek, azt fejezzétek is be.
Ha törik, ha szakad, ha utáljátok, ha nem látjátok értelmét. FEJEZZÉTEK BE. Mert akkor vagytok példamutatóak, kitartóak, céltudatosak. Mert akkor nem feleslegesen fizettétek ki a tanfolyamot, mert már csak egy év van hátra, mert csak legyen meg a mesterdiploma, ha már az alap megvan.
Közben pedig csömörötök van, hányingeretek, utáljátok, és tudjátok, hogy semmi értelme.
Ilyenkor tör rátok az érzés, hogy ennek az útnak, amire ráléptetek, soha nem lesz vége.
Hát akkor van egy élettanulságom, aminek lehet, hogy örülni fogtok, mert én az anyukátok, apukátok, tanáraitok helyett is megadom az engedélyt, ha esetleg magatoknak nem meritek:
Nem kell mindent befejeznetek!
Ha úgy érzitek, valami nem fekszik, nem esik jól, és biztosan tudjátok, hogy időpazarlás, akkor ne féljetek abbahagyni. Azért, mert egy dologról úgy döntötök, hogy nem tetszik, és félidőben rájöttök, hogy nem nektek való, és abbahagyjátok, nem lesztek kevesebbek, vagy kevésbé kitartóak.
Sőt, csak energiát spóroltok, és rájöttök, hogy mi érdekel – vagy nem – benneteket, és hamarabb van esélyetek másba belevágni, hogy valahol máshol megtaláljátok álmaitok munkáját, vagy éppen önmagatokat.
És ha már itt tartunk, érdemes arról is beszélni, mi a különbség a kudarc és a nem sikerült között.
