Az idén 15. alkalommal megrendezésre kerülő paralimpia szeptember 9-e és 17-e között fog lezajlani Rióban. A magyar paralimpiai sportolók fő támogatója ezúttal a West End City Center lett, céljuk, hogy az átlagos embereket közelebb vihessék a testi fogyatékossággal élőkhöz.
Mi változott London óta?
A négy évvel ezelőtti, londoni paralimpián 33 kvóta szerepelt, mely jelen pillanatban még kevesebb, ugyanis pontosan 24 kvótáról beszélhetünk. A Magyar Paralimpiai Bizottság, vagyis az MPB újra el akarja érni ezt a számot, amire a paraúszó-Európa-bajnokság után sor is kerülhet. Szabó Lászlótól, az MPB elnökétől tudhattuk meg, hogy a bajnokságot Portugáliában, Madeirán rendezik.
A nagy verseny után dr. Sós Csaba, a magyar paraúszó-válogatott szövetségi kapitánya hozza meg a végső döntést, kikkel tölti fel az úszói kvótát. A kapitány elárulta, hogy nagy csapattal indulnak útnak május elsején, mivel több újonc is részt fog venni az eseményen.
Czimer László, a West End bérlőkapcsolati vezetője szerint a leglényegesebb feladatuk az, hogy lehetőséget adjanak mind a sportolóknak, mind a szurkolóknak, hogy kapcsolatot teremthessenek egymással. Minél közelebb tudják hozni a testi fogyatékossággal élő embereket az átlagosakhoz, annál inkább meg fogják érteni, hogy mindannyian ugyanolyanok vagyunk. Váczi Anita újonc parakajakozó szerint leginkább a kommunikációban kellene közelednie a két oldalnak egymáshoz, hogy minél tisztább képet alakíthassanak ki az emberek a parasportolókról.
Jobb lenne, ha az emberek sztereotípiák helyett inkább tapasztalatokat alakítanának ki rólunk.
Szabó László kiemelte hogy a paralimpia leginkább a hatása miatt fontos. Azzal, hogy a parasportolók megjelennek bizonyos felületeken, le tudják rombolni azt a bizonyos falat, amit az emberek korábban felépítettek. Ahogy ő mondta:
Személyiségükön és eredményeiken keresztül jobbá teszik a világot.
Példaként Adámi Zsanett világcsúcstartó paraúszót hozta fel, ő ugyanis lehetőséget kapott, hogy az IKON magazin címlapján szerepelhessen.
Ahogy a sajtótájékoztató alatt végignéztem a lányokon, azt láttam, hogy gyönyörűek és sugároznak az önbizalomtól. Éppen ezért muszáj volt feltennem a kérdést, hogy mit üzennének azoknak a lányoknak, akik nem élnek testi fogyatékossággal, mégsem tudják elfogadni magukat olyannak, amilyenek.
Zsanett válaszolt mindenki nevében. Úgy gondolja, hogy ha bárki beszélgetne pár szót velük, testi fogyatékossággal élő emberekkel, akkor az bizonyára egy pozitív visszajelzés lehetne a számára. Szívesen segítenek bárkinek, aki hozzájuk fordul tanácsért. Tulajdonképpen ha belegondolunk, ők boldogok és kitartóak, akkor mi miért ne lehetnénk azok?
Ismerjük meg és támogassuk a parasportolóinkat!
