Doug Leddin, a 27 éves ír származású, marketingesként dolgozó férfi saját bevallása szerint az elmúlt tíz évben kettős életet élt. Munkatársai, barátai, sőt még a családja sem tudta, valójában mennyire szenved. Ahogy a videó elején is elhangzik, a külvilág számára egy boldog, lelkes, keményen dolgozó, határozott ember képét mutatta, a valóság azonban, amit egyedül csak ő ismert, ennél sokkal sötétebb.

„Beszéljünk a depresszióról” című videójával nemcsak közeli ismerőseivel és családtagjaival osztotta meg legbensőbb titkát, hanem az egész világgal, méghozzá azzal a konkrét céllal, hogy felhívja azok figyelmét a problémára, akik máig keveset tudnak róla. Illetve bátorítsa azt a rengeteg embert, aki szintén csendben, de épp annyira szenved, mint ő.

A videó elején megjelenik az „Én történetem” felirat, majd átalakul a „Mi történetünkké”. Leddin elsődleges üzenete ugyanis az, hogy több millió ember számára lehetetlen beszélni a depresszióról, hiszen a legjobban nem is a betegségüktől félnek, hanem attól, hogy a külvilág, sőt talán még a barátai sem fogják megérteni és elfogadni, hogy min mennek keresztül. Ha valakiről kiderül, hogy depresszióban szenved, az egy olyan stigma, ami akár még a munkahelyünkbe is kerülhet.

Leddin szerint azonban ez egy olyan megbélyegezés, ami csak a képzeletünkben létezik. Tavaly, csak Írországban 550 ember követett el öngyilkosságot depresszió miatt, ez a szám nagyobb, mint az autóbalesetben elhunyt személyek száma. Mégis ez egy olyan láthatatlan betegség, aminek sokszor nincsenek különösebb ismertetőjelei, így még mindig nagyon kevés szó esik róla.

„Egy olyan világban élünk – mondja a férfi –, ahol ha törött karral mész be dolgozni, mindenki megrohan és kérdezgetni kezdi, hogy mi történt. De ha belül, az elmédben romlik el valami, és ennek jelét is adod, akkor hirtelen mindenki menekülőre fogja körülötted.” Ennek ellenére Leddin úgy gondolja, a depresszióban szenvedőknek az lenne az első lépés a kiút felé, ha megnyílnának, és végre beszélnének a szenvedésükről.

„El kell kezdenünk beszélni a depresszióról – mondja Leddin. – Meg kell nyílnunk. Én is sokáig voltam száműzve egy sötét sarokba, amiből tudtam, hogy csak egy kiút van. Ez az út pedig tíz éven át minden egyes nap eszembe jutott, habár tudtam, hogy senkinek sem kellene így gondolkoznia. De egyedül voltam, magamra hagyva a saját gondolataimmal, habár a valóságban alig töltök egyedül időt.”

Forrás:

Pexels

Egy másik oka annak, hogy ilyen sokáig tartott neki elmondani a történetét, hogy az évek alatt annyira hozzá lehet szokni ehhez az állapothoz, hogy szinte már normálisnak tűnik – pedig nem az. Leddin végül elkészítette ezt a videót, ami elmondása szerint talán a legőrültebb dolog volt, amit valaha is tett, de ha csak egy embernek segít vele, csak egy embert arra tud bátorítani, hogy beszéljen a problémáiról, akkor már megérte elkészíteni.

Szerencsére a különböző mentális betegségek egyre nagyobb figyelmet kapnak az orvostudomány részéről is. Az Egészségügyi Világszervezet múlt héten jelentett be egy kezdeményezést, miszerint nagyobb figyelmet szeretnének szentelni a mentális folyamatokat támadó betegségeknek – írja a Bustle. Fontos, hogy egy ilyen hatalmas szervezet figyelmet fordít a népesség mentális állapotára is a fizikai betegségek mellett, és talán ez is arra bátoríthatja a depresszióban szenvedőket, hogy nyíljanak meg és beszéljenek az állapotukról.

Ha úgy érzed, segítségre lenne szükséged, hívd az ingyenesen hívható 116-123 vagy 06 80 820 111 telefonszámot! Online segítséget itt kaphatsz. Amennyiben másért aggódsz, ezt az oldalt ajánljuk figyelmedbe.