Biztos ismerős számotokra a szituáció, mikor elmentek egy múzeumba, de már nemsokára zárnak, így csak végigrohantok az egészen, minden képre ránéztek egyszer, és aztán kipipáljátok magatokban a háromhavonta egyszer esedékes kiállításidőt. Az is előfordulhat, hogy akkora a képek előtt a tolongás, hogy megunjátok mások kerülgetését, és inkább lemondotok arról, hogy megnézzétek az adott művet. Szerintem itt az ideje változtatni a stratégián.

Próbáljátok ki legközelebb, hogy minden egyes kép előtt 10 percet időztök. Ez a csendes szemlélődés elsőre nehezetekre eshet, de mindenképp egy jobb módja annak, hogy kialakuljon valamiféle kapcsolat köztünk és a műalkotás között, az agyunk ilyenkor pedig átlép az asszociációk világába, és nem utolsósorban még pihen is egy keveset.

Mikor a festmények előtt állunk, lehet, hogy egy titkos kép ellövése a telefonunkkal fontosabb misszió lehet, mint elmélyülni az előttünk álló alkotásban. Mikor az agyunk lájkokkal, megosztásokkal és online profilokkal van elfoglalva, nincs valójában jelen. Ha viszont meditáltok, mielőtt elindultok egy kiállításra, sokkal koncentráltabbak lesztek, így képesek lesztek kiszűrni a külső zajokat, zavaró tényezőket, és a lényegre fókuszálni.

Forrás:

Pexels

Persze a Mona Lisa mosolyára mindenki emlékszik magától is, de a híres festményeket leszámítva sokszor nehéz visszaemlékezni arra, mit láttunk, még azokra a képekre is, amiket külön kiemeltünk magunkban, mert annyira tetszettek. Ha jegyzetfüzettel érkeztek, nemcsak lejegyezhetitek a tetszetős képek címét, hanem még egy gyors vázlatot is készíthettek róluk – nyilván nem azért, hogy elsőre lerajzoljátok a művészt, hanem mert rajzolás közben sokkal jobban megfigyelhetőek az adott festmény legapróbb részletei is, így sokkal részletesebben meg tudjátok vizsgálni őket.

A múzeum nem az a fajta tömegműfaj, amit minden héten vagy akár hetente többször is szívesen látogatunk – illetve ha mégis, lehet, hogy megszokjuk, hogy csak felületesen vizsgálódunk odabent, hiszen olyan gyakran találkozunk ilyesmivel, hogy már a legszebb képek sem ütik meg ingerküszöbünket. Jobb inkább előre megtervezni, hogy melyek azok a bizonyos kiállítások, amikre mindenképp el akarunk menni, és legyen ez a szám inkább kevesebb, mint több. Így azt az időt, amit ezekre szánunk, sokkal inkább ki akarjuk majd használni. Nem esik majd nehezünkre elolvasni az összes leírást, és minden kiállítóteremben leülni a képek elé hosszabb időre.

Lehet, hogy így nem nézitek majd meg az összes kiállítást, ami épp a közeletekben van, de amelyeket igen, azokkal sokkal elmélyültebb kapcsolatot tudtok kialakítani, és garantáltan maradandóbb lesz az élmény is, amit ezáltal kaptok.