Dóri nevét már korábbról ismertem, hisz egy időben mindketten gyakori vendégek voltunk a SlamPoetry Budapest klubestjein. Ő a színpadon, én a közönség soraiban. Jelenleg szakdolgozatának leadásával és a hamarosan megjelenő InstaVers könyv munkálataival van elfoglalva, de szakított rá időt, hogy leüljünk beszélgetni az ELTE udvarán.
Mikor megfogalmazódott benne az InstaVers gondolata, Dóri épp Petri György-összest és Áfra János egyik kötetét olvasta. Annyira tetszettek neki a versek, hogy egy-egy sort lefotózott, majd megosztott a saját Instagram-oldalán. Meglepően sok lájkot kaptak a képek, így elkezdett rajta gondolkodni, hogy lehetne ezt a figyelmet teljes egészében a kortárs irodalomra irányítani. Megkereste Szabó Imola Julianna tervezőgrafikust, aki vállalta az oldal vizuális megjelenésével kapcsolatos munkákat.
Komoly előkészületek után elindult az InstaVers. Bármennyire is meglepő, kizárólag Facebookon van jelen a projekt, Instagramon hiába keresitek a verssorokat. Dóri maga is jót nevet ezen. Egyszerűen így alakult.
Az InstaVerset a sorok körüli díszítőelemek teszik egyedivé. De hogy jut el egy verssor odáig, hogy InstaVers-poszt legyen belőle?
Havonta egyszer bevásároltam friss folyóiratokból, majd kortárs művekből kiválogattam azokat a sorokat, amelyek valamiért megfogtak, amikről tudtam, hogy jól működnének az oldalon. Tördeléshez hűen legépeltem őket, mindig ugyanazzal a betűtípussal, ugyanakkora méretben, hogy egységesek legyenek. Utána jött a körítés. Játszottam a textúrákkal, árnyékokkal, hogy minél kreatívabb legyen a végeredmény. Nem vehetem el valakiről a figyelmet azzal, hogy rossz minőségű képet teszek ki.
Volt, amiben az oldal a követők hatására változott?
Sok minden menet közben alakult ki. Már az első posztnál jelezte egy látássérült lány, hogy ő nem tudja dekódolni a képet, de örülne, ha mellékelnénk a vers linkjét, hogy ő is elolvashassa. Így egy kattintásra hoztuk a verstől az olvasót: a képek mellé a követőink rögtön a vers linkjét is megkapják.
Hogy viszonyultak az oldalhoz a „főszereplők”, azaz maguk a költők?
Eleinte a szakmabeliek nem tudták, hogyan viszonyuljanak a dologhoz, de minél népszerűbb lett az oldal, annál többen szerették volna viszontlátni saját sorukat InstaVers-logóval ellátva.
Egy költő először értetlenkedve osztotta meg a szövegéről készült képet, olyasmi megjegyzéssel, hogy ez mi a fene? Két órával később törölte, és három szívvel posztolta újra. Valaki elmagyarázhatta neki, hogy ez a dolog értük, költőkért van.
Sokan csak digitális eszközökön olvasnak, már ha olvasnak. Határozott véleményed van a könyvpiac jövőjét illetően.
A könyvpiacot meg kell újítani. Szüksége van egy lélegzetvételre, hogy felmossák, hogy újrafessék. Ha a könyvpiac lemarad, nem lesznek eladható könyvek. Visszatérő téma az iskolai kötelező olvasmányok kérdése. Van, amit szeretek olvasni, és van, amit nem. És mi a tananyag? Amit nem szeretek. Nem tudom, hogyan kellene megújítani a könyvpiacot, de mi az InstaVers-könyvvel kísérletet teszünk rá, hogy közelebb hozzuk az Y generációhoz a hagyományos könyvet.
Digitális bennszülöttek
Azok a fiatalok, akik már beleszülettek a digitális technológiák által meghatározott világba. Életüket az IT világ határozza meg, mivel idejük nagy részét online töltik: az interneten jutnak hírekhez és információkhoz, a neten élik a szociális életük jelentős részét, mobiltelefonjuk és egyéb eszközeik révén álladó online jelenlét jellemzi őket.
Ha valami olyan népszerű, mint az InstaVers, azt gondolná az ember, hogy eszed ágában sincs lezárni. Miért pont most hagyjátok abba?
Nehéz elengedni, de úgy gondolom, ideje továbblépnem. Már nem az én feladatom, hogy megosszam a kortárs irodalmat, hanem azoké, akik olvassák. Én elindítottam egy folyamatot, de innentől az olvasók feladata, hogy kezdjenek vele valamit.
Ha már költészet napja van, említsünk meg pár kortárs nevet. Kinek a kötetét ajánlanád?
Nagy Kata könyve most fog kijönni a Könyvhétre, azt nagyon várom. Jelenleg „regényes” korszakomat élem, legutóbb Totth Benedek Holtverseny című könyve volt velem sokáig, most pedig Szaniszló Judit Beenged című kötetét tervezem elkezdeni. Meg hát ugye a klasszikusok… A költészet napján illik levenni a polcról egy verseskötetet és legalább egy verset végigolvasni. Én biztos így teszek idén is.
Ha az ember nem tud valamit megmagyarázni, akkor kezdi el emlegetni a sorsot, a szerencsét, vagy végső esetben a véletleneket.
