Egyéb kategória

„Itt állandóan a fikáról beszélnek!” – külföld magyar szemmel

IKEA, H&M, ABBA – Svédország legismertebb exporttermékei. Ezeken túl viszont kevés embernek van bármiféle elképzelése arról, milyen lehet az élet ott fent, északon. Folytatjuk sorozatunkat, ezúttal Svédországot mutatjuk be nektek egy ott élő magyar lány szemével.
vous - 2016.03.24.
„Itt állandóan a fikáról beszélnek!” – külföld magyar szemmel

Az „ott élő magyar lány” történetesen a nővérem, akit Molnár Virágnak hívnak – pontosabban dr. Molnár Virágnak, hiszen orvos. Egy Göteborgtól körülbelül 100 kilométerre lévő tóparti kisvárosban, Ulricehamnban él, és elmesél nektek mindent, amit a svéd hétköznapokról tudni érdemes.

„Hogy miért pont Ulricehamn? A kiköltözésem egy állásajánlat miatt történt, ami kifejezetten ebbe a városba szólt. Itt nagyon kevesen tanulnak orvosnak, ezért az egészségügyben javarészt külföldiek dolgoznak. Bevallom, addig nem úgy gondoltam Svédországra, mint álmaim lakhelyére, viszont amikor rákerestem a neten a hely nevére, szerelembe estem. Ez a hely gyönyörű, már-már giccsesen idilli. Olyan, mintha egy képeslapon élnél…

Nemcsak a természet volt kegyes ehhez a városhoz, de az emberek is nagyon vigyáznak rá. Tisztában vannak azzal, hogy nekik is tenniük kell azért, hogy szép legyen a hely, ahol élnek.

Senki nem szemetel, odafigyelnek a közterekre. Nincs összefirkálva a fal, a pad, a busz. Mindenki rendben tartja az utca rá eső részét, odafigyel a háza előtt lévő fára, növényekre. Ha valaki nem söpörné le a háza előtti járdát, azt kinéznék. Nekem ez tetszik.”

Forrás:
Molnár Virág Vera

Nincs rossz idő, csak rossz ruha!

Svédországról köztudott, hogy festőien szép ország – ahogy az éghajlati adottságaival is tisztában van mindenki. Így Virág legnagyobb félelme az időjárás volt. Tartott tőle, hogy a rossz idő majd sok dologra rányomja a bélyegét.

A svédeknek van egy mondása: rossz idő nincs, csak rossz ruha! Másfél éve élek itt, és mostanra rájöttem, hogy teljesen igazuk van!

Őket tényleg semmilyen időjárás nem tarthatja vissza a kedvenc elfoglaltságuktól. Egy család például a legnagyobb hóviharban is képes sétálni menni a gyerekekkel – mert megvan az ehhez szükséges komoly télikabátjuk és hótaposójuk. Amikor kiköltöztünk a párommal, hamar rájöttünk, hogy ezeknek a ruhadaraboknak a megvásárlását mi sem fogjuk megúszni – viszont szerintem nem a drága télikabát a luxus, hanem a négy fal közt otthon maradni egy kis hó miatt.

Futócipő és designer gumicsizma

Ha már a ruháknál tartunk, nagy rajongója lettem a svéd divatnak. A svéd nőnek kevés ruhája van. Mennyiség helyett a minőségben hisznek, és csakis praktikus darabokat vesznek maguknak. Az öltözködésükben főként a praktikum dominál – de közben mindenkin visszaköszön valamilyen nagyon egyedi, sokszor extra darab. A basic darabokat nagyon érdekesen vegyítik a méregdrága luxusholmikkal. Főként természetes színeket hordanak: sok feketét, szürkét, zöldet, barnát, fehéret.

Az itteni divatblogok is magas sarkú cipőkkel vannak tele – ez viszont az utcaképről egyáltalán nem mondható el. Csakis kényelmes, funkcionális cipőket hordanak – már csak az időjárás miatt is. Itt a futócipő és a designer gumicsizma a ‘kis fekete ruha’.

Forrás:
Molnár Virág Vera

A svéd minőség egyébként a kedvenc szókapcsolatuk. Nekik a H&M sem egy a sok fast fashion üzlet közül – mivel büszkék rá, hajlamosak túlértékelni a márka minőségét. A leggazdagabbak is állandóan ott vásárolnak. Ugyanez igaz az IKEA-ra is.”

A vérpuding és a fika esete

A svéd gyerek rengeteg édességet eszik. Nála talán csak a svéd felnőtt eszik többet. Virág szerint elképesztő mennyiségű süti, csoki, torta és cukorka fogy el a boltok polcairól. A szülők próbálnak következetesek lenni, ezért az édességevés kifejezetten hétvégi program. Péntekenként viszont kilószámra viszik haza a boltokban kapható kimérős cukorkát.

„Nagy kedvencük még a vérpuding, ami pont olyan undorító, mint amilyennek hangzik. Disznóvérből készítenek egy kocsonyás-pudingos állagú ételt, amit szeletelve adnak a gyerekeknek reggelire, mert szerintük nagyon egészséges.

A kávézási szokásaikat is érdemes megemlíteni… Itt állandóan a fikáról beszélnek. Fika – ez a kávé svédül, és nem, soha nem fogom ezt a szót megszokni. Nekik a napi 3 kávé kollégákkal, munkaidőben alap. Ezért egy nap alatt legalább ötvenszer hallom, hogy fika – tényleg mindig erről beszélnek. Amint megitták az egyiket, már a következőt tervezik, és a terveiket hosszasan ecsetelik.

Egy csésze forró italról annyit bírnak beszélni, mintha egy hatalomátvételi tervet kéne szóban kidolgozniuk.

Akkor vagy jó, ha nem vagy túl jó!

A munkahelyi kávézás után Virág a munkahelyi nyugalomról is mesél. Mint mondja, a svédeken kisebb a nyomás, mint rajtunk, magyarokon, mert az iskolai neveltetésükből adódóan nincs teljesítménykényszerük.

Itt akkor vagy jó, ha nem vagy túl jó! Az átlagostól eltérő teljesítményre akkor is furcsán néznek, ha valaki kimagaslóan jobb a többieknél. Az iskolában és a munkahelyen is a ‘lagom’ a cél. Ennek a jelentése: pont elég, pont jó.

Amit mindenkinek látnia kellett volna

Forrás:
Molnár Virág Vera

A legmeghatározóbb itteni élményem mindenki számára tanulságos lehet. Alig pár hónapja költöztem ide, amikor a helyi konditeremben számomra szokatlan dolognak lehettem a szemtanúja. Tőlem nem messze 3 kigyúrt, trendi, nagyszájú férfi súlyzózott. Aztán belépett az edzőterembe egy velük egyidős, de ránézésre kicsit rosszabb kondiban lévő férfi. Kedélyesen üdvözölték – majd kedvesen, türelmesen beszélgettek vele hosszú perceken keresztül. Tippeket is adtak neki az aznapi edzéshez. Hogy ebben mi az említésre méltó?

Az, hogy a terembe érkező illető Down-szindrómás volt – de erre a jelenetből semmi nem utalt. Ezek a kigyúrt, trendi, hangos pasik nem egy fogyatékkal élőt láttak benne: a Down-szindrómás férfi is csak egy volt közülük.

Magyarországon ilyet még nem láttam – és nem tudom, hogy hány év múlva láthatnék otthon valami hasonlót. A svédek elfogadóak és személyes szinten is tesznek azért, hogy a fogyatékkal élők integrációja megtörténjen.

Én ott és akkor jöttem rá, hogy Svédországban minden pillanatban nyitva kell tartanom a szemem: ha nemcsak nézek – hanem látok is, akkor rengeteget tanulhatok az itt élőktől!

Ajánlott cikkek