De mi az a MagikMe? Nagyon bűvösen hangzik, ugye? Ami azt illeti, tényleg az is. Még 2013 valamelyik nyári estéjén indult az egész, mikor sorstárs édesanyák, akik sérült gyereket nevelnek, elkezdtek beszélgetni arról, hogy ők, a szülők hogyan tudnának segíteni a sérült gyerekeket érintő problémákon.
Egyéni kihívástól a társadalmi változásig
„Egyszer csak Fruzsi elmesélte, hogy milyen rossz, hogy nem tudunk egyszerűen csak kimenni a játszótérre, ahogy a többi család, hiszen nem tudjuk mire felültetni a mozgássérült gyerekeinket, nincs nekik megfelelő eszköz. És itt pattant ki a fejéből az, hogy csináljunk játszóteret, olyat, amin mindenki tud játszani – meséli Flóra, a MagikMe egyik alapító anyukája, akinek a legkisebb fia, Dávid méhen belüli oxigénhiányos állapot miatt lett központi idegrendszeri sérült, ami elsősorban a mozgását érinti.
A hétköznapok sokszor küzdelmesek, általában mindig nagyon fárasztóak, de néha nagyon viccesek is, ha meg tudjuk találni bennük a humort.
Szerencsére a spéci gyerekeknek szuperjó fej testvérei vannak, akik nélkül tuti nem tartanának itt.
„A saját gyerekeink inspiráltak minket, láttuk, mennyire kinyílnak, mennyire élvezik, ha más gyerekek között lehetnek. Pont ezt a közös játszást vonnánk meg tőlük?” – teszi fel a költői kérdést Flóra, és elmagyarázza, mennyire fontos, hogy a gyerekek a kerekesszékből kikerüljenek és szabadabban mozoghassanak. Ehhez azonban spéci eszköz kell. Ebből a felismerésből indult az egész – és hosszú utat jártak be, mire megszületett az első prototípus: sok-sok tárgyalás, TÜV engedélyeztetési eljárás, újabb és újabb beszélgetések a Korai Fejlesztő Központ gyógytornászaival, hogy mi is a legjobb egy mozgássérült gyereknek.
MagikMe? Tudná betűzni?
De vajon honnan ered a MagikMe neve? Flóráék sokáig gondolkoztak és keresték a megfelelő nevet, majd több tucat ötlet után az egyik alapító, Panni fejéből pattant ki a név:
A ‘MagikMe’ kifejezés egyfelől utal arra, hogy milyen varázslatosak ezek a gyerekek, másfelől hollandul annyit jelent: ‘Én is hadd!’ (Mag ik mee).
Úgy éreztük, ez annyira kifejezi azt, amiért létrejött a társadalmi vállalkozásunk, hogy azt se bánjuk, ha mindenhol újra és újra le kell betűznünk. A szlogenünk is jópofán alakult, sok reklámszakember ismerős küldte a jobbnál jobb szlogenötleteket, de a legjobbat, amit végül el is fogadtunk, egyikük 5 éves kislánya mondta: ‘Leszel a barátom?’ Ez lett a szlogenünk, és meg is köszöntük Rozinak, a kislánynak, felkerült a special thanks listánkra, az összes ember közé, akinek hálásak vagyunk.”
A listájuk hosszú, sok embernek hálásak a segítségért. Hosszú utat jártak be, mire megszületett az első prototípusuk, a pillangó – a munkából pedig mindenki a legjobb tudása szerint vette ki a részét: „Szerencsére úgy állt össze a csapat, hogy mindenki máshoz ért közülünk: van köztünk HR-tanácsadó, fundraiser, pszichológus, látványtervező, formatervező, gyógypedagógus és kommunikációs szakember is.”
Mi is az a Pillangó?
Egy két rugón elhelyezkedő, négyüléses libikóka, ami minden irányba leng. Két szemben lévő ülése sima, a másik kettő, ugyancsak szemben egymással, viszont kifejezetten a sérült gyerekek – elsősorban az idegrendszeri és/vagy mozgássérült gyerekek – számára lett kialakítva. És hogy miért pont Pillangó lett a neve? Mert a sérült gyerekek fekvőhelyeit olyan peremek védik, hogy ne essenek le, amik rögtön egy pillangó szárnyaira emlékeztetnek.
Jelenleg 5 Pillangó van Budapest különböző játszóterein: Zuglóban, Újbudán, Óbudán, Normafán és Pestszentlőrincen. A tavasz folyamán újabb 5 játékátadójuk lesz, az egyik Újpesten, valamint nagy örömükre 4 vidéki helyszínen: Nagykanizsán, Hajdúböszörményben, Kisvárdán és Zalaegerszegen. „Reméljük, viszik a hírét az eszközeinknek, és fognak még jelentkezni további önkormányzatok, óvodák, iskolák, kórházak, repülőterek is” – bizakodik.
A következő lépés
Az élet nem áll meg, a MagikMe 5 alapító anyukája tervei szerint áprilisra elkészül a második játék, a Bucka prototípusa is, ami egy emelt homokozó, amelyben a homok (ami egy nagyon fontos taktilis inger a gyerekek számára) úgy van felemelve, hogy mint egy asztalhoz odaülhetnek, -feküdhetnek,
-gurulhatnak a különböző képességű gyerekek. A Bucka után félévente szeretnének kijönni egy-egy új játékkal.
Egyelőre játszótéri eszközök tervezésében és eladásában gondolkodnak, mert abban hisznek, már egy eszköz kihelyezése egy játszótérre is integrálóvá teszi az egész játszóteret. De tágabb értelemben viszont az integrációért küzdenek.
Elvünk, hogy az akadálymentesség csak a minimum, ennél többet szeretnénk: valódi integrációt. Ebbe igazán sok minden belefér, mi pedig tenni szeretnénk érte.
Az eredmények őket igazolják. Három éve dolgoznak keményen az akadálymentes játszóterekért, és rengeteg pozitív visszajelzést kapnak. Szülők írnak nekik, megköszönik a Pillangót, de az is beszédes, hogy az első prototípusra 16 nap alatt gyűlt össze az IndieGoGón a 8000 font. A kampány végére 120%-ot teljesítettek. Most februárban pedig hatalmas elismerésben volt részük, a 2015-ös Highlights of Hungary 2. helyezettjének járó elismerést vihették haza.
Ez nagyon megtisztelő volt, és egyben megható, hogy sokan azt gondolják, egy ilyen játéknak lehet Magyarországon létjogosultsága.
Hogy őszinte legyek, nekem ez az egész nagyon tetszik. A név, a gondolat, az összefogás, a tettvágy, az, hogy egy 5 éves kislány által kitalált szlogenre önkéntelenül is azt mondom magamban, hogy persze, leszek a barátod. Van ebben az egészben valamiféle mágia, varázslat, és ettől olyan gyönyörű az egész. Adott 5 édesanya, akik közül háromnak spéci gyereke van (ők hívják így). És tudom, olvastam a blogjukon, hogy nem kell a csodájukra járni azért, mert ők ezt csinálják.
Egyik kezükkel gyereket fejlesztenek, a másikkal takarítanak, a harmadikkal pillákat spiráloznak, a negyedikkel pályázatot írnak.
Nem ők az egyetlenek, akik ezt csinálják – akik életutat találnak a spéci gyerekeik által. Olyat, amivel másoknak is segítenek. De akkor is köztünk vannak, csinálják, és ha kell, halál büszkén betűzik le másoknak, hogy M-A-G-I-K-M-E.
