Egyéb kategória

Szabadságra akarok menni! De mi az, hogy a főnök nem enged el?

Tegnap még tél volt, holnap meg már itt a nyár! Annyi, de annyi dolgot szeretnénk csinálni év közben, lázasan tervezgetjük, hogy mikor menjünk nyaralni, mit csináljunk a gyerekkel a szünetben, ősszel is jó lenne pár napot kirándulni, a karácsonyi ajándékokat is sokkal élvezetesebb napközben, nyugodtan megvenni, és hát ugye valamikor pihenni is kéne. Érdemes hát jó előre kalkulálni a szabadságainkkal, hogy ne maradjon el semmilyen megálmodott program. De ha munkaviszonyban dolgozunk, akkor vajon mennyi szabadságunk van, és vajon csak rajtunk múlik, hogy mikor megyünk szabira?

vous - 2016.03.15.
Szabadságra akarok menni! De mi az, hogy a főnök nem enged el?

Mennyivel gazdálkodhatunk?

Az éves szabadság tervezésénél ugye az az első lépés, hogy megállapítjuk, hogy az adott évre pontosan hány nap szabink van. Ezt általában a munkahelyünktől is tudjuk, de nem árt azért utánaszámolni. Maga a szabadság egyébként két részből tevődik össze, van alap- és van pótszabadság.

Az alapszabadság mértéke évenként 20 nap, ennyi szabadság minimum mindenkit megillet, amennyiben nem év közben keletkezett a munkaviszony.

Ez tehát az alap, ehhez jönnek hozzá bizonyos körülmények, szempontok miatt esetlegesen járó pótszabadságok.

Ilyen pl. az életkorhoz kötődő pótszabadság, ami azt jelenti, hogy minél idősebb valaki, annál több szabadság illeti meg.

  • Elsőként a 25. életév betöltésének évében jár +1 nap, mely a törvényben meghatározott időközönként 1-1 nappal emelkedik, egészen 45 éves korig, amikor is az alap 20 nap +10 nappal nő.
  • Pótszabadság jár a 16 évesnél fiatalabb gyerek után is: 1 gyermek esetében 2, 2 gyermeknél 4, 3 vagy több gyermek után pedig összesen 7 nap.

Forrás:
iStock

Az apának is jár pótszabi gyermeke születése esetén, méghozzá 5 nap. Valamint vannak egyéb olyan speciális körülmények is, melyek pótszabadságot eredményeznek (pl. föld alatti munka, sugárzásnak kitett munkahely, fogyatékosság).

Fontos azonban kiemelni, hogy ha az adott munkáltatóhoz év közben lépünk be, akkor nem a fentiek alapján kiszámított szabadság jár, hanem annak időarányos része.

Ha tehát július 1. napján keletkezik a munkaviszonyunk, akkor az új munkahelyen csak az éves szabadságnak a fele jár, még akkor is, ha előtte is dolgoztunk valahol, és ott adott esetben nem is vettünk ki, csak pár napot.

Két fontos és ránk, dolgozókra nézve előnyös dologra érdemes még felhívni a figyelmet a szabadság napjainak számítását illetően. Az egyik az, hogy ha részmunkaidőben dolgozunk (pl. 4 órában), és netán azt feltételeznénk, hogy ekkor csak fele szabadság járna, akkor nem jól gondolkodtunk.

Ugyanis a rendes éves szabadság (alap + az esetleges pótszabadságok) részmunkaidőben is teljes mértékben jár, nem csak annak arányos részre. Valamint azt sem árt tudni, hogy ha több állásunk van, azaz több helyen is dolgozunk munkaviszonyban, akkor a szabadság mindegyik munkahelyen külön-külön is jár.

Ki dönti el, mikor megyünk szabira?

Forrás:
iStock

A szabadsággal kapcsolatban jó tisztában lenni azzal, hogy a szabadság kiadása a főnök joga.

Ez azt jelenti, hogy a jogszabály alapján a munkáltató az, aki jogosult meghatározni, hogy mikor mehetünk vagy menjünk szabadságra. Csupán évi 7 szabadságnap az, ami felett mi rendelkezhetünk, aminek a kivételét mi szabadon állapíthatjuk meg, amit a mi kérésünknek megfelelően kell a munkáltatónak kiadnia (de legfeljebb 2 részletben).

A többi nap felett a jogszabály szerint a munkáltató rendelkezik, ő szabhatja meg, hogy mikor és mennyi időre mehetünk szabira, annyi megkötés van, hogy évente legalább 14 nap egybefüggő szabadságot biztosítania kell.

A munkáltatónak nemcsak joga, de egyben kötelezettsége is kiadni a szabadságot, méghozzá az adott évben, mert csak nagyon kevés esetben vihető át a következő évre a szabadság.

Ezért ne csodálkozzunk, ha akár akaratunk ellenére is szabira küldenek, bár mi a munka hőseként inkább dolgoznánk.

A munkáltatók természetesen meghallgatják a dolgozókat, jó esetben figyelembe is veszik az igényeket, de a 7 napon felül a munkáltató szava dönt. Hiszen biztosítania kell, hogy a cég rendesen működjön, ne álljon meg a munka, azért, mert mondjuk mindenki egyszerre akar szabadságra menni.

Vagy épp ellenkezőleg, lehet, hogy egy cég működése szempontjából az a gazdaságilag indokolt megoldás, hogy pl. 2 hétre teljesen leáll, bezár, akkor joggal küldik egyszerre szabadságra az összes dolgozót.

Sokunkban felmerülhet az is, hogy mi a helyzet próbaidő esetén. Ekkor nem lehet egyáltalán szabira menni, vagy csak nem illik? Mivel a pródaidő ugyanúgy a munkaviszony része, a munkáltató egyáltalán nincs megkötve abban, hogy erre az időszakra is szabira küldjön.

Tehát, ha ő akar, elküldhet ekkor is minket szabira, illetve engedélyezheti a szabit, ha kellően rugalmas. Annyi megkötés van a történetben, hogy ha netán a munkaviszony első 3 hónapjában szeretnénk szabit kivenni (függetlenül attól, hogy van-e egyáltalán próbaidő kikötve, vagy sincs), a munkáltató nem köteles a szabadságot erre az időszakra engedélyezni.

Ajánlott cikkek