Mire gondolok? Az áradásra elsősorban. Mert igen, mi nők tudunk és akarunk áradni. Írtam is arról, hogy milyen gyorsan felborulhat az egyensúly, ha csak az egyik fél adja magát, ha csak az egyik fél ereszti szabadon szeretetenergiáit.
De biztos, hogy a másik fél nem teszi ugyanezt? Te észreveszed párod gesztusait? Meghallod, ha szerelmes szavakkal fordul feléd? Soha nem rázod le türelmetlenül ölelésre nyíló karjait?
Én követtem és követek el hibákat ezen a területen is, nem vagy próféta a szerelem terén, hasogatja sokszor a bőröm saját tévedésem, hanyagságom, oda nem figyelésem.
Ugyan már, túl kövér vagyok!
Hányszor futottál bele sehova nem vezető párbeszédbe, amikor a párod csillogó szemekkel fordult feléd és megdicsérte a derekad, hajad fényét, vagy mondta csupán azt, hogy szép vagy.
Szép vagy!
Meghallod, ha ezt mondja a szerelem? Hogyan reagálsz rá? Mi az első reakció? Talán a hárítás? Bár megsimogatja lelked a dicséret, azért ellentmondasz rögtön:
„ Ugyan már, kövér vagyok!”, „Szép???? Három hónapja nem mentem fodrászhoz!”, „Mitől lennék szép? Egész éjjel nem aludtam, szétmegy a fejem…”
Amikor az áradás megtorpanásra kényszerül
Ismerős? Van, akiknek biztosan ismerős a szituáció. Tartok tőle, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki belefutott már ebbe. És biztos vagyok abba is, hogy nem feltétlenül látjuk meg, ahogy a férfi szerelmes, lelkesedő tekintete elhomályosul. Árad, ad magából, önzés nélkül dicsér, de szavai hárításba ütköznek.
Sőt, a szeretgető üzenet sokszor nemcsak megtorpanásra kényszerül, de sok esetben burkolt támadás a válasz.
Hárítás és vádaskodás a viszonzás
„Nem jutottam el fodrászhoz – Nem figyelsz rám, nem gondoskodsz rólam, bezzeg másnak van erre pénze”, „Mitől lennék szép? – Tőled? Hiszen nem segítesz, magamra hagysz, miattad is fáj a fejem!”
Tudatosan nem ez az üzenet, de a szeretetmondatát elutasított férfi, hidd el, képes kihallani az önbecsmérlésből a rá vonatkozó negatív üzenetet. És legközelebb nem dicsér. Vagy halkabban dicsér, úgy, hogy meg sem hallod. Mert akkor biztonságos marad a terep, nincs visszautasítás, nincs visszatámadás.
Mi lenne, ha képesek lennénk természetes módon értékelni a dicsérő közeledést és szeretettel (önbecsüléssel) reagálni rá?
Amikor azt mondja: „Szép vagy!”, akkor elhinni, hogy ő ezt komolyan is gondolja, valóban szépnek lát abban a pillanatban és azért mondja ki, mert ki kell mondania.
Szeretethullámok hátán érkezik a mondat. Árad. Csak el kell fogadni.
Például így:
„ Köszönöm, boldog vagyok, hogy szépnek látsz! Fontos nekem, hogy szépnek látsz!” És aztán mosolyogsz, megöleled, belecsókolsz a nyakába.
Vagy azt mondod: „Miattad vagyok szép, mert boldoggá teszel.” És megöleled és belecsókolsz a nyakába.
Szerintem próbáld ki, próbáljátok ki, próbáljuk ki mindannyian. Legalább egyszer. Hogy megtudjuk, milyen az, ha a neveltetés korlátai, hamis szégyenérzet és önbecsülési gondok nem állnak a férfiáradás útjába.
