Ezen a folyamaton végigment a YourTango bloggere, Kimberly is, aki amint észrevette, hogy a mellei hirtelen növekedésnek indultak, mint a lufi, futott az anyjához, hogy ideje venni egy melltartót MOST.
Emlékszem, anyám utalt rá, hogy nem kéne elhamarkodnom a dolgot, mert a melltartó nem olyan kényelmes dolog, de nem érdekelt. Az, hogy tudtam venni melltartót, azt jelentette, nő vagyok.
– írja a bejegyzésében, így annak rendje és módja szerint megvette családostul a plázában élete első cicitartóját, ami kis virágmintás darab volt, pici levelekkel. Ti egyébként emlékeztek az elsőre? Azonnal hazarohant és felvette, nézegette magát, élvezte, hogy a kosarat kitölti a saját melle. „Ez leszek az új én” – gondolta, ám az újdonság varázsa egy hét alatt elillant.
Olyasmi ez, mint amikor divatból hordani kezdtek egy lencse nélküli szemüveget, majd mikor tényleg rászorultok, már nem olyan mókás. „Viszketett, nyomott, és iszonyú nehéz volt le- és felvenni” – meséli Kimberly, és ez így maradt évekig. „Kihasználtam minden pillanatot, hogy szabadon lehessenek a melleim, és a melltartó az egyik leggyűlöltebb tárgy lett a szememben.” Apropó, szerintetek ciki, ha kivillan a mellbimbó?
Aztán fordult a kocka, és szülés után, ahogyan elfogyott a teje, a melle kicsire zsugorodott. Annyira, hogy nem talált rá való melltartót. Ekkor döntött úgy, hogy nem hajlandó többet melltartóval élni. Hogy miért?
Soha nem találni olyan melltartót, ami pont jó
Bár a reklámokban és kirakatokban tökéletes formák és halmok dudorodnak ki a melltartókból, ennek köze sincs a valósághoz. „Mindegy, hogy push up melltartót veszek vagy egyszerűt, hiába támaszt ki oldalt, akkor sem illeszkedik jól. Arról nem beszélve, hogy a két mellem teljesen más méretű, az egyik A, míg a másik B. Kész horror.” Elég nyomós indok, hogy az egyik kosár kong az ürességtől, míg a másikból kificeg a mellbimbó.
Jobban néztek ki nélküle
Kimberly évekig feszélyezve érezte magát a mellei miatt, mivel azok köszönőviszonyban sem voltak a tökéletessel. Azonban melltartó nélkül ezek a gátlások elmúltak. „Egyszerűen jobban simulnak a ruhák rám, és végre nem a mellemet hangsúlyozom ki, hanem a nyakam szépségét vagy a vállamét” – írja. Meglátta a magában rejlő szépséget, és megtanulta szeretni önmagát.
Jó érzés „lázadni”
Mivel melltartó nélkül villogni ma már kicsit megbotránkoztató dolognak tűnik, ezért valamilyen szabadságérzetet is ad a gátlások és a fehérnemű eldobása. Egyértelműen azt a szabad viháncolást hozza vissza, mikor még haspólóban futkostunk tiniként az udvaron. Melltartó nélkül.
Ti hogyan szerettek lenni? Melltartóban vagy anélkül?
