Egyéb kategória

A szingliélet fűszeres ízeit kóstolom – „Magamnak is főzhetek ugyanolyan finomat, mintha párom lenne”

A felnőtté válás útja sokszor rögös – hogy ezzel a kellemes közhellyel éljek. Nem elég, hogy keressük önmagunkat, még keressük a párunkat is – elsősorban azt, aki mellett jó viszontlátni magunkat. De ha épp nincs párunk, akkor vajon elég az előszobatükörbe belenézni?
vous - 2016.02.02.
A szingliélet fűszeres ízeit kóstolom – „Magamnak is főzhetek ugyanolyan finomat, mintha párom lenne”

Ideje megismerni önmagunkat

Volt idő, hogy sokat voltam egyedül, aztán volt, hogy nem. C’est la vie. Egyelőre többet egyedül, mint társsal, de talán van bennem egy kis hajlam a magányra. Ma már látom, hogy ezeket az időszakokat a lelkem kérte, hogy megtanuljam magamat egyedül is jól érezni. Hogy jó legyen egyedül hazajönni az üres lakásba… Erre a gondolatra most szorul a torkotok és talán hányingeretek van? Igen, nekem is volt.

Amiatt, hogy megtanuljam, magamnak is főzhetek ugyanolyan finomat, mintha párom lenne, nem csak téliszalámis szendvics jelenti az étkezést. Hogy akkor is csinos vagyok, ha szimplán jól érzem magamat a ruhámban visszajelzés nélkül és a piros rúzs magamnak is jár.

Nem szeretném az egekig emelni a szingliség állapotát, ugyanis tudom, mivel jár és milyen nehéz. Főleg egy hosszú kapcsolat után menekülhet az ember a fájdalomtól, na meg az ember lánya is. Mégis eljön az a pont, amikor megbarátkozunk ezzel az állapottal és elkezdjük felfedezni a benne rejlő szépségeket. Muszáj megtapasztalni magunkat egymagunkban, főleg azoknak, akik hajlamosak lemondani önmagukról egy társ mellett. A sors pedig nagy tanító, mindig elhozza nekünk azokat a helyzeteket, amik a hasznunkra válnak. Hosszú távon biztosan.

A felfedezés öröme

Forrás:
iStock

Ez a legjobb ezekben az időszakokban, felfedezhetjük, mit hogyan szeretünk, szeretünk-e hétvégén későn kelni, délután lustálkodni, hogyan szeretjük a teát, bizonyos hangulatainkban éppen mire van szükségünk – futásra, forró fürdőre, őrült hangos zenére vagy egy pohár borra.

Nekem kell a szép zene, aztán kell a csönd is, mert rendeződnek a gondolataim, feltöltődöm. Szabadon engedhetjük magunkat, a barátnőm szerint járkálhatunk a lakásban kevésbé borotvált lábbal, meztelenül, énekelve. Végül is kinek mire van igénye.

Vissza a randizás végtelen mezejére!

Az élet más területein is felfedezhetjük magunkat: várnak ránk a randik hercegei, remélhetőleg valóban azok. Személyes véleményem, hogy egy darabig van ebben valami jó, viszont fontos, hogy legyen ebben is lelkület. Persze, nőként is tehetünk olyat, hogy „a bókokra hajtunk”, mert épp az tölt minket, éppen a saját igényeink fontosabbak számunkra, a lényeg, hogy legyünk tisztában azzal, amit éppen csinálunk. Érezhetjük úgy is, hogy már üres az egész, ha nem rakjuk bele magunkat, ha nem vagyunk benne érző lényként.

Márpedig azok vagyunk. Szerintem jó, hogy sok új férfit ismerhetünk meg, így kialakulhat bennünk, mit szeretnénk igazán, kinek a társaságában esik jól lenni, mi érint meg, mi az igazán fontos számunkra, a másikban. És igen, van első látásra szerelem, van a szemekben az a szikra, amitől nem feltétlen kell rögtön felgyulladni, lehet arra a szikrára fokozatosan is pakolni.

Azt is jó megtanulni, hogy ez a szerelem, amit a másik gyújt bennünk, eredendően bennünk van. Én úgy tapasztaltam, hogy a fiúk a „szingliség” alatt mind tanítók, a legjobb értelemben vett lépcsőfokok számunkra. Talán mi is ugyanezek vagyunk számukra.

Van, hogy egy találkozás vihart kavar, másik egy kellemes tó, amiben megmártózunk, van, hogy se én, se ő nem akarja tovább a kapcsolatot, csak arra a valamire voltunk hivatottak egymás életében. Lehet, hogy fizikai kontaktus létre sem jön, csak egy szó, egy érzés felismerése miatt kellünk egymásnak.

Ha pedig már mindent megtanultunk, akkor jöhet a szerelem!

„Te értetted meg velem,

hogy milyen rejtelmes mély

és csodálatos a férfinak és a nőnek a viszonya,

hogy nem véletlenül akadnak egymásra.

Hogy a szerelem nemcsak ölelés és csók

és az érzések tavaszi mámora,

hanem a léleknek csendes boldogsága,

láthatatlan és mégis ott van mindenütt,

mindenben.

Néma és mégis sokatmondó,

még ha az ajkak meg sem rebbennek.”

(Johannes Linnankoski)

Ha végre igazán ráhangolódnátok a szingliségre, akkor irány a mozi!

HATALMAS AJÁNDÉKÖZÖN!Hogyan legyünk jó nő? Ja nem! Hogyan legyünk szinglik? :)) #HogyanLegyünkSzinglikEzzel a címmel…

Közzétette: Hogyan legyek jó nő? – 2016. február 2.

Ajánlott cikkek