Iránban már a gyerekek megszületésekor azon gondolkoznak a szülők, hogy vajon majd ki lesz a kicsi leendő házastársa. Ha a családban van egy szóba jöhető unokatestvér, a kérdés már meg is van oldva, de a távolabbi rokonok és az ismerősök, barátok gyermekei is partiképesek. A lényeg, hogy leinformálható és megfelelő anyagiakkal rendelkező családok házasodjanak össze. Igen, családok. Mindjárt elmagyarázom.
A házassági szokások Iránban erősen feudális jellegűek. Amikor a szülők elérkezettnek látják az időt, elrendezik a fiatalok helyett a dolgot, sokszor anélkül, hogy az érintetteknek ehhez valóban sok közük lenne.
A szerelmi kapcsolat legfeljebb a társadalom elitjének kiváltsága, ők anyagi függetlenségüknek köszönhetően nincsenek kiszolgáltatva annak, hogy jövőjüket mindenképp egy jó üzlettel alapozzák meg.
Amíg viszont valaki férjhez nem megy vagy meg nem házasodik, a szülőkkel él együtt. A szingliélet Iránban szinte kizárt.
Ki lehet a kiválasztott?
A párválasztás a legritkább esetben két ember magánügye. A leendő feleség megtalálásához a szülők szempontjai adottak, csakúgy, mint a keresgélés színtere.
Mivel nem mindegy, hogy a lány milyen családból származik, leginkább azokat veszik számításba, akikkel már korábban is kapcsolatban voltak.
Ismerősök, szomszédok és rokonok gyermekei közül a legegyszerűbb a választás.
Talán meglepő, de Iránban az unokatestvérek közötti házasság megengedett. Sőt igen közkedvelt, ezek a frigyek már sokszor gyerekkorban eldöntetnek.
Pontos forgatókönyve van mindennek
Amikor a fiú számára megtalálták az ideálisnak tűnő menyasszonyjelöltet, akkor a forgatókönyv szerint fölhívják annak szüleit, hogy megbeszéljenek egy találkozót. Ennek létrejötte már mindenképpen azt jelenti, hogy a másik fél is nyitott a kapcsolatra.
Az első megbeszélésen a főszerep még mindig nem a leendő páré, illetve ekkor még mindig kétesélyes az ügy végkifejlete. Előfordulhat, hogy a két család vagy a két fiatal egyáltalán nem szimpatikusak egymásnak, esetleg nagyon különböző a neveltetésük. Vagy éppen nem tudnak megegyezni bizonyos dolgokban. És itt jön a dolog üzleti része.
Az első találkozás leginkább egy tárgyaláshoz hasonlít, ahol a felek tisztázzák egymással az anyagi kérdéseket.
Az egyezség során kialkudott részleteket később egy hivatalos szerződésben rögzítik, amit egy vallási vezető, azaz egy mullah szentesít.
Mennyi a menyasszony ára?
A családok számára gyakran a legfontosabb dolog a menyasszony ára. Ez azt jelenti, hogy egy esetleges válás esetén a férj mennyi aranypénzt fizet ki a nőnek kárpótlásként, vagy a feleség milyen egyéb juttatásokat kap, ha a későbbiekben a férj úgy dönt, hogy elhagyja.
Manapság ugyan már az asszony is kezdeményezheti a házasság felbontását, ám ekkor nem jár számára semmiféle végkielégítés. Természetesen a kialkudott kaució vagy biztosíték nagyban függ a felek anyagi hátterétől, de az összegben tükröződik a menyasszony értéke, társadalmi státusza és műveltsége is.
Hogy a lányért mennyi aranypénzt fizet a kérő, igen fontos presztízskérdés a szülők számára.
Az aranyérmék értéke folyamatosan változik, de abban az időben, amikor mi Iránban éltünk, nagyjából 30 000 Ft volt darabja. Egy jobb családból származó ara két-háromezer aranypénzt is kaphat, és ezenfölül jöhetnek még az egyéb kikötések. Ilyen lehet egy saját lakás vagy ház ígérete válás esetére, de az sem ritka, hogy az asszony a vagyon felére is igényt tart. Olyan is megesik, hogy minden eltöltött év után pluszösszegekben állapodnak meg.
A jogok és kötelezettségek is papírra kerülnek
A pénzügyek mellett a felek megegyeznek az együttélés szabályaiban is, többek között abban, hogy az asszony – a férj írásos engedélyével – dolgozhat-e majd a későbbiekben, hogy szükséges-e otthon is kendőt hordania, kiket látogathat meg szabadidejében, kap-e autót és egyéb értéktárgyakat.
A megállapodásban tulajdonképpen bármit rögzíthetnek, amiről úgy gondolják, a későbbiekben fontos lehet. Amellett, hogy sokan még azt is megszabják, melyik kerületben lakhat a család, fontos részleteket is tisztázni kell. Ez pedig nem más, mint a gyerekelhelyezés, ám ebben a kérdésben a férjek nemigen szoktak engedékenynek bizonyulni.
A törvény szerint válás után a gyerekek hétéves kor felett az apánál maradnak – ilyenkor a családjának nőtagjai veszik át az anya szerepét –, kivéve, ha az drogos, alkoholista, vagy súlyos mentális gondokkal küzd.
A feleségnek is sokba van a frigy
Annak, hogy ki mit hoz a kapcsolatba, szintén előírásai vannak. Az együttélés során a férj dolga lesz a családfenntartás, az asszony a saját keresetét nem köteles hazaadni, akkor sem, ha esetleg dolgozik, ám a nő és szülei kell hogy az otthon teljes lakberendezését megoldják.
Ez azt jelenti, hogy a függönytől a bútorokon át az utolsó kiskanálig mindent be kell szerezni a lányos családnak, a stafírungot ezért a gyerek megszületésétől kezdve folyamatosan gyűjtögetik a lányos házban.
Kivételek mindenütt vannak
Amíg Iránban éltünk, többekkel beszélgettem arról, hogy náluk hogyan is volt ez a feleségpénz dolog, mi van benne a szerződésükben. Olyat csak egy családban hallottam, az is vegyes házasság volt, hogy jelképesen oldották meg a dolgot, azaz a feleség mindössze egy szál rózsát és egy Hafez-kötetet (az irániak kedvenc költője) kért leendő férjétől.
Értelmiségi körökben a válást is a gyerekek, illetve a volt feleség igényeit szem előtt tartva intézik.
Elvált, egyedülálló nőként élni Iránban erős stigmát jelent. Éppen ezért a legtöbben gyorsan újra férjhez is mennek. Mégpedig ahhoz, akit megszeretnek.
A második házasság ugyanis már sokkal kisebb kecmeccel jár, hisz a család is könnyedebben adja áldását, csak ne kelljen szégyenszemre elváltként élnie gyermekének. A fiatalok éppen ezért gyakran belemennek az elrendezett házasságba, hogy aztán annak terhétől megszabadulva ők maguk választhassák ki társukat.
