Hú, hogy hullott! Én imádtam, mások panaszkodtak az utak állapotáról, meg hogy az utak biztonságáért felelős szervek már megint nincsenek felkészülve a hóra. Húha. Megint meglepődtek, na, mint minden évben.
Én erről nem jajonganék. Vidéki nőként lapátoltam eleget havat, nem nagyon vártam a hókotróra. A sózást meg alapból utasítom el. Ma már az étkezésben is finoman szórom, nemhogy a járdára.
Békebeli hangulat
Akárhogy is nézem, a szezon első leeső hava igenis szenzáció. Öröm és az ünnepek múltán is képes békebeli hangulatot varázsolni. Puhává teszi a lépteket, és ha nem éppen egy már kijárt, megtaposott vagy megtisztításra ítélt felületen járunk: nem is csúszik annyira. Most ez nem állt fenn, de azért aki járt már lábszárig vagy térdig érő hóban (önként és dalolva), az tudja, milyen izgalmas érzés.
Most meg olvad, olvadozgat, szépsége fakulóban és a megolvadt, de visszafagyott hóban semmi öröm nincsen. Ilyenkor kívánjuk először tiszta szívből a tavaszt.
Vagy a „tiszta” helyzetet. Essen vagy olvadjon, de ez a felemás, arrogáns kis fagyoskodás, csúszka-piszka nem kell nekünk.
Ám nem ez a legrosszabb.
Csúszik, törik a láb
Mert megérkezett a hó sunyi rokona: az ónos eső. A Police.hu információi szerint Pest megye, az ország középső területei a leginkább érintettek a jelenségben, de a Dunántúli-középhegység keleti részeinek, valamint az északi országrész hegyvidéki területeinek körülbelül 250 és 600 méteres magasság közé eső részein egészen estig ónos esőre van kilátás. Errefelé vastagabb jégréteg is kialakulhat.
Még a leheletünk is csúszik talán
Ismeritek egészen közelről az ónos esőt, ugye? Azt a tényleg sunnyogó, láthatatlan jégréteget az utakon, járdafelületen, ahogy a legapróbb kiszögellést, kavicsot, madártollat megtalálja, belepi, megdermeszti. Csúszik aztán minden. A szemöldökünk, a leheletünk is talán. De a lábunk alatt tényleg MINDEN csúszik, kerüljön bármi alá.
Érezhető módon megnő ilyenkor a traumatológiára jelentkezők száma. Kéz-, kar-, láb-, boka- és a gyilkos combnyaktörések száma. Ilyenkor az is veszélyben van, aki máskor biztonsággal megáll a talpán. De az idősekre, a kismamákra nagyon kell vigyáznunk.
Tudom, ez csak egy mondat, „a közlekedésben részt vevők vigyázzanak!”, meghalljuk, bosszankodunk egy sort, aztán elindulunk azért. Mert olyan fenemód fontos az indulás.
Pedig az ónos esővel borított aszfalt olyan, mint egy jégpálya, a szükséges felületkezelés nélkül. Kiszámíthatatlan módon dobja meg az autót, a legváratlanabb pillanatban csúszik meg, és technikás vezető üljön a volánnál, ha meg akarja fogni. Sokszor ez is kevés. Néha drámaian kevés. Pedig mondjuk csak egy kenyérért indult útnak valaki, vagy hogy átdobja a gyereket a haverjához, esetleg edzeni.
Amikor irányíthatatlanul csúszik a busz veled… akkor megáll az idő
Jó néhány éve a fővárosból indultam haza Somogyba. Reggel óta nyomták a híreket az ónos esőről. Én hallottam, aztán ahogy mindannyiunknál, egyik fülemen be-, a másikon kiszaladt az információ. Három gyerek várt otthon. Nekem haza kell mennem. Pont.
Tömegközlekedéssel, busszal mentem, és már az elején éreztem, hogy tényleg csúszik az út, azt is éreztem, figyel a sofőr nagyon, óvatos. De azért haladtunk. Fehérvár után kaptunk egy defektet. Csak egy hirtelen rándulást éreztem, meg hogy beindul a busz oldalra, kicsapja a fenekét, csúszunk, csúszunk irányíthatatlanul. Azt hiszem, én is sikítottam, ahogy a busz utasai mind sikoltoztak. Iszonyú pillanatok voltak. Feldőlünk? Mi állít meg minket? Kit gyűrünk mi magunk alá?
Ma sem tudom, hogyan tudta a sofőr megfogni a buszt. Véletlen? A lélekjelenléte? Rutinja? Vagy az életösztön tekerte a kormányt a kezében? Az őrangyalaink vigyáztak ránk?
Nem történt nagy baj, bár a kerékcsere az ónos esőben igazán kellemetlen élménynek bizonyult utána. De mindenki hallgatott, nem szidta senki a tömegközlekedést, a „rendszert”.
Nem voltak szitokszavak. Sőt! Csak néztük a kerékcserével kínlódó sofőrt és csendben örültünk annak, hogy élünk. Csendben örültem annak, hogy haza tudok menni a gyerekeimhez.
Nem akarom osztani az észt, tényleg csak a tapasztalat miatt írom, de azt hiszem, az a legjobb ilyenkor, ha az, aki teheti, otthon marad. Legyetek nagyon óvatosak! Helyzet van, csajok, helyzet.
