Egyéb kategória

Pöttyös, csíkos, indiános: könyvek, amelyekért meg kellett harcolnom a könyvtáros nénikkel

Nagyon szépen tudtam nézni már fiatalkoromban is, ha akartam valamit. Nem a fiúkra, nem is a szülőkre, hogy engedjenek el bulizni. De a könyvtáros nénire muszáj volt a legbájosabb pillantásomat vetni: kulcsfontosságú volt, hogy a megengedett 10 darabon felül engedjen még öt könyvet elvinni.

vous - 2015.12.07.
Pöttyös, csíkos, indiános: könyvek, amelyekért meg kellett harcolnom a könyvtáros nénikkel

Többnyire hatott. Az már más kérdés, hogy azt a mennyiségű könyvet hogyan vittem haza, de szerintem örökre bevésődtem a város lakóinak emlékezetébe mint a könyvcipelő lány.

Tinédzserkoromban szerettem olvasni, faltam a betűket, és imádtam életeket húzni magamra. A könyvtárba járás a hétköznapjaim részévé vált, lassan elkezdtem rajongani az egyes könyvtípusokért. Ha rákaptam az egyik ízére, akkor kerestem belőle a többit is. Függővé váltam.

Egy-egy pöttyös könyv, csíkos könyv biztosan helyet kapott a ti szívetekben is. Vagy a könyvespolcról került hozzátok, vagy az anyukátok nyomta a kezetekbe. Összegyűjtöttem nektek azokat a könyveket, amelyek így-vagy úgy, de meghatározóak voltak az életemben, valószínűleg a tiétekben is!

Indiános könyvek

A haramia, A Medveölő fia, Aranyvadászok, Az Ezüst-tó kincse és még sorolhatnám. Kissé vonakodva vittem haza a könyvtárból Karl May Winnetou című könyvét, de muszáj volt megértenem, mi olyan nagy szám az indános könyvekben. A bátyám és apám mindig odakapcsoltak a vadnyugati és indiános filmekre a tévében, de a szivarozó, pipázó fizmiskákon túl nem láttam ezekben a filmekben semmit.

Könyvben próbáltam hát megérteni a lényegüket, és úgy tetszett. Az indiánok bölcsessége, misztikussága, a természetközelisége megfogott ezekben a könyvekben, és hát teljesen más világ. Skalpolás? Na ne! Abban azonban biztos voltam, hogy ha újraszületnék, nem egy törzsfőnök lányaként szeretnék. Hacsak…

Forrás:
The Andy Warhol Museum

Szenvedélyes szerelmek

…nem egy izomtól duzzadó indián férfi karjaiban kötnék ki rojtos ruhában. Biztosan emlékeztek azokra a könyvsorozatokra, amelyekben a makacs fehér nő valahogyan bekeveredik egy indián törzs életébe, és beleesik a félvér indián pasiba.

Valljuk be, mindenki rabja volt ezeknek a könyveknek ideig-óráig, arról lehetett felismerni őket, hogy a borítójukon szenvedélyesen ölelkező, sármos pasi csókolja félájultra a karjaiban fekvő nőt. Mint például Cassie Edwards Vad boldogság című könyvének borítóján. Ezek után indult be a legjobban a fantáziánk…

Csíkos könyvek

Janikovszky Éva Aranyeső című könyve volt az első, ami bevezetett engem a csíkos könyvek világába. Imádtam Burián Ágnes bőrében élni, átélni a 19 évesek minden baját. Burián, aki dacból választja a nővérképzőt, és aki az elején még annyira éretlen, hogy majdnem elvérzik miatta egy beteg, mert vértasakostul belebotlik egykori szerelmébe, a végén felnő, megszereti a szakmát.

A csíkos könyvek, akárcsak a pöttyösek, azért szerethetőek, mert a történetek díszletei lehetnek mások, a szereplők futhatnak más néven, de az élet nem változik.

Idézet a könyvből:

– Most azt mondd meg nekem, de őszintén, hogy ha te választhatnál egy nehezebb meg egy könnyebb munka között, akkor te melyiket választanád?

– Én azt választanám, amiben több örömöm telik.

Pöttyös könyvek

A narancssárga alapon fehér pöttyös Bezzeg az én időmben könyvet Fehér Klárától évekig hurcoltam magammal mindenhová. Vitathatatlanul a kedvenc könyvem volt. Mai napig ez a könyv jelenti nekem A pöttyös könyvet. Főhőse Horváth Katalin, a seszínű hajú, szétszórt, okos 15 éves lány, aki szívből gyűlöli a klottgatyáját, és nem érdekli, mikor a szülei azzal jönnek, hogy bezzeg az ő idejükben mi volt.

Imádtam Katiként felismerni az élet árnyasabb oldalát, tintából jósolni, lecsatolni a szőrmét a kabátomról randi előtt, mert ciki, és tudtam, hogy nekem is olyan pasi kell, mint Laci, akivel lehet kötekedni, és úgy hív, hogy Fókapofa. Ebből a kötekedős végül is összejött.

Idézet könyvből:

Nem tudom, ti hogy vagytok a harisnyakötővel és a gombjaitokkal. Nekem mindenemet biztosítótű tartja…

Sima borítós könyvek

Ezekben az volt az izgalmas, hogy sosem tudtam, mit rejtenek. Szalay Lenke: Hajnali szökés könyvét a közepéről kezdtem olvasni. Tinédzserként nem győzött meg a kék színű fedél. Innen a végére ugrottam, majd a legelejére. Később olvastam el elejétől a végéig. Túl fiatalon olvastam el, túl komoly dolgokról szólt. Kusza, rejtélyes félmondatokkal volt tele, amelyeket csak idővel tudtam értelmezni. Ekkor tanultam meg, hogy némelyik könyvhöz fel kell nőni.

A magyar sci-fi

László Endre könyvét apukámtól kaptam, miután életem első tombolanyereménye egy szépségutalvány lett. Komolyan kiborultam miatta, hogy végre nyer a számom, erre ilyen ócska vackot kapok. Apu ekkor nyomta a kezembe Szíriusz kapitány és Csillaglányt. Élet a Holdon, hologramos kivetítésű Csillaglány, robotkutya, aki szótagolva beszél, és megannyi csodás dolog, magyar szereplőkkel. Az összes kalandját imádtam a bagázsnak, és arra vágytam, hogy a Holdon éljek.

Persze, ezen kívül is bőven volt még választék. A delfines könyvek, gimis sorozatkönyvek, és azok, melyekben ti döntöttetek a cselekményszál folytatásáról az oldalak lapozgatásával, szintén nagy őrületként suhantak át rajtunk. Tudtam, melyik könyv melyik polcon van, és reménykedtem, hogy akad a pöttyösből is valami új. Sosem voltam szomorúbb, mint amikor rádöbbentem, hogy az utolsó végére értem.

A mai napig, ha garázsvásárokon járok, megesik, hogy pöttyös könyvvel térek haza.

Egyszerűen csak mert pöttyös, kedves a szívemnek, és azt tartva a kezemben olyan, mintha a fiatalságom egy darabja lenne. Emlékek kötnek hozzá, s majd a lányomnak is szeretném a kezébe adni.

Ti melyik könyvért rajongtatok?

Ajánlott cikkek