Nagyon szépen tudtam nézni már fiatalkoromban is, ha akartam valamit. Nem a fiúkra, nem is a szülőkre, hogy engedjenek el bulizni. De a könyvtáros nénire muszáj volt a legbájosabb pillantásomat vetni: kulcsfontosságú volt, hogy a megengedett 10 darabon felül engedjen még öt könyvet elvinni.
Többnyire hatott. Az már más kérdés, hogy azt a mennyiségű könyvet hogyan vittem haza, de szerintem örökre bevésődtem a város lakóinak emlékezetébe mint a könyvcipelő lány.
Tinédzserkoromban szerettem olvasni, faltam a betűket, és imádtam életeket húzni magamra. A könyvtárba járás a hétköznapjaim részévé vált, lassan elkezdtem rajongani az egyes könyvtípusokért. Ha rákaptam az egyik ízére, akkor kerestem belőle a többit is. Függővé váltam.
Egy-egy pöttyös könyv, csíkos könyv biztosan helyet kapott a ti szívetekben is. Vagy a könyvespolcról került hozzátok, vagy az anyukátok nyomta a kezetekbe. Összegyűjtöttem nektek azokat a könyveket, amelyek így-vagy úgy, de meghatározóak voltak az életemben, valószínűleg a tiétekben is!
Indiános könyvek
A haramia, A Medveölő fia, Aranyvadászok, Az Ezüst-tó kincse és még sorolhatnám. Kissé vonakodva vittem haza a könyvtárból Karl May Winnetou című könyvét, de muszáj volt megértenem, mi olyan nagy szám az indános könyvekben. A bátyám és apám mindig odakapcsoltak a vadnyugati és indiános filmekre a tévében, de a szivarozó, pipázó fizmiskákon túl nem láttam ezekben a filmekben semmit.
Könyvben próbáltam hát megérteni a lényegüket, és úgy tetszett. Az indiánok bölcsessége, misztikussága, a természetközelisége megfogott ezekben a könyvekben, és hát teljesen más világ. Skalpolás? Na ne! Abban azonban biztos voltam, hogy ha újraszületnék, nem egy törzsfőnök lányaként szeretnék. Hacsak…
Szenvedélyes szerelmek
…nem egy izomtól duzzadó indián férfi karjaiban kötnék ki rojtos ruhában. Biztosan emlékeztek azokra a könyvsorozatokra, amelyekben a makacs fehér nő valahogyan bekeveredik egy indián törzs életébe, és beleesik a félvér indián pasiba.
Valljuk be, mindenki rabja volt ezeknek a könyveknek ideig-óráig, arról lehetett felismerni őket, hogy a borítójukon szenvedélyesen ölelkező, sármos pasi csókolja félájultra a karjaiban fekvő nőt. Mint például Cassie Edwards Vad boldogság című könyvének borítóján. Ezek után indult be a legjobban a fantáziánk…
Csíkos könyvek
Janikovszky Éva Aranyeső című könyve volt az első, ami bevezetett engem a csíkos könyvek világába. Imádtam Burián Ágnes bőrében élni, átélni a 19 évesek minden baját. Burián, aki dacból választja a nővérképzőt, és aki az elején még annyira éretlen, hogy majdnem elvérzik miatta egy beteg, mert vértasakostul belebotlik egykori szerelmébe, a végén felnő, megszereti a szakmát.
A csíkos könyvek, akárcsak a pöttyösek, azért szerethetőek, mert a történetek díszletei lehetnek mások, a szereplők futhatnak más néven, de az élet nem változik.
Idézet a könyvből:
– Most azt mondd meg nekem, de őszintén, hogy ha te választhatnál egy nehezebb meg egy könnyebb munka között, akkor te melyiket választanád?
– Én azt választanám, amiben több örömöm telik.
Pöttyös könyvek
A narancssárga alapon fehér pöttyös Bezzeg az én időmben könyvet Fehér Klárától évekig hurcoltam magammal mindenhová. Vitathatatlanul a kedvenc könyvem volt. Mai napig ez a könyv jelenti nekem A pöttyös könyvet. Főhőse Horváth Katalin, a seszínű hajú, szétszórt, okos 15 éves lány, aki szívből gyűlöli a klottgatyáját, és nem érdekli, mikor a szülei azzal jönnek, hogy bezzeg az ő idejükben mi volt.
Imádtam Katiként felismerni az élet árnyasabb oldalát, tintából jósolni, lecsatolni a szőrmét a kabátomról randi előtt, mert ciki, és tudtam, hogy nekem is olyan pasi kell, mint Laci, akivel lehet kötekedni, és úgy hív, hogy Fókapofa. Ebből a kötekedős végül is összejött.
Idézet könyvből:
Nem tudom, ti hogy vagytok a harisnyakötővel és a gombjaitokkal. Nekem mindenemet biztosítótű tartja…
Sima borítós könyvek
Ezekben az volt az izgalmas, hogy sosem tudtam, mit rejtenek. Szalay Lenke: Hajnali szökés könyvét a közepéről kezdtem olvasni. Tinédzserként nem győzött meg a kék színű fedél. Innen a végére ugrottam, majd a legelejére. Később olvastam el elejétől a végéig. Túl fiatalon olvastam el, túl komoly dolgokról szólt. Kusza, rejtélyes félmondatokkal volt tele, amelyeket csak idővel tudtam értelmezni. Ekkor tanultam meg, hogy némelyik könyvhöz fel kell nőni.
A magyar sci-fi
László Endre könyvét apukámtól kaptam, miután életem első tombolanyereménye egy szépségutalvány lett. Komolyan kiborultam miatta, hogy végre nyer a számom, erre ilyen ócska vackot kapok. Apu ekkor nyomta a kezembe Szíriusz kapitány és Csillaglányt. Élet a Holdon, hologramos kivetítésű Csillaglány, robotkutya, aki szótagolva beszél, és megannyi csodás dolog, magyar szereplőkkel. Az összes kalandját imádtam a bagázsnak, és arra vágytam, hogy a Holdon éljek.
Persze, ezen kívül is bőven volt még választék. A delfines könyvek, gimis sorozatkönyvek, és azok, melyekben ti döntöttetek a cselekményszál folytatásáról az oldalak lapozgatásával, szintén nagy őrületként suhantak át rajtunk. Tudtam, melyik könyv melyik polcon van, és reménykedtem, hogy akad a pöttyösből is valami új. Sosem voltam szomorúbb, mint amikor rádöbbentem, hogy az utolsó végére értem.
A mai napig, ha garázsvásárokon járok, megesik, hogy pöttyös könyvvel térek haza.
Egyszerűen csak mert pöttyös, kedves a szívemnek, és azt tartva a kezemben olyan, mintha a fiatalságom egy darabja lenne. Emlékek kötnek hozzá, s majd a lányomnak is szeretném a kezébe adni.
Ti melyik könyvért rajongtatok?
