Hogyan kezdődött a kapcsolatod a drogokkal?

Nem droggal kezdtem, ráadásul az, hogy tudatmódosító szereket használtam, csak egy tünete volt az egyéb problémáimnak.

12 éves voltam, amikor inni kezdtem.

Hatodikos koromig nagyon jó tanuló voltam, onnantól viszont, hogy rendszeresen alkoholt fogyasztottam, romlani kezdtek a jegyeim és állandóak voltak a balhék körülöttem.

De miért kezd egy gyerek inni? Gondolom, nem egyedül csináltad.

Nem. Én mindig a nagyobbakkal lógtam, láttam, hogy ők isznak, így én is inni kezdtem. De igazából nem miattuk, hanem mert nem éreztem magam jól. Az egész úgy 6 éves koromban kezdődött. Akkor kezdett foglalkoztatni a halál gondolata, de senkitől sem kaptam választ a kérdéseimre. Nem volt olyan felnőtt körülöttem, akivel erről beszélgetni tudtam volna. Az édesanyám akkoriban még nem foglalkozott ezekkel a dolgokkal, így tőle sem kaptam választ.

A szüleim elváltak, az édesanyám pedig egyedülálló szülőként sokat dolgozott, hogy eltartson minket. Én pedig ott voltam egyedül a kérdéseimmel és a fura gondolataimmal, miközben úgy éreztem, senki nem figyel rám.

Ma úgy látom, hogy az alapproblémám a szétesett családból és a kötődés hiányából fakadt.

Már kisgyerekként folyton arra kerestem a választ, hogy mi van, ha meghalunk és mi értelme van az életnek. Ez egyfajta depressziós állapothoz vezetett.

Forrás:

iStock

És mihez kezdtél a szabadidőddel?

A drog egy életformává vált számomra. Ez tette ki a mindennapjaimat. A bandánk egy nagyon összetartó csapat volt, minden nap együtt voltunk, ők voltak a családom. Aztán már kereskedtem is a drogokkal. Könnyen hozzá tudtam jutni, így árulni kezdtem.

Milyen szereket használtál?

Tulajdonképpen mindent, főleg tiszta amfetamint, gyakran extasyt. Két évig erről szólt az életem.

Mit gondolsz, a bandaszellem mennyire játszott szerepet abban, hogy kábítószerezni kezdtél?

Ez egy nagyon erős és összetartó banda volt, de nem miattuk kezdtem inni és nem miattuk lettem drogos, hanem mert elhagyatottnak éreztem magam. A drog egy hiányt töltött be az életemben.

Hogyan sikerült abbahagynod? Ha jól tudom, egyik napról a másikra megszűnt a függőséged. Ez hogyan lehet?

Úgy, hogy sikerült választ találnom a bennem lévő kérdésekre. Addig, ha valamilyen kérdésemre megoldást találtam, mindig jött helyette száz újabb. Egy napon azonban nem volt több kérdés, az egész addigi életem szépen felfejtődött előttem. Akkor fel is hívtam az édesanyámat, hogy befejeztem, már nincs szükségem a drogokra, és ez így is lett.

Ez tényleg ilyen egyszerű volt?

Nem volt egyszerű, körülbelül tízéves koromtól tudatosan kerestem válaszokat, de évekig csak az egyre halmozódó problémáimat és az egyre jobban széteső életemet láttam, azt nem, hogy közben azért egy másik szinten haladok valamerre.

Azóta soha többé nem használtál semmiféle szert?

De igen, voltak bulisabb időszakaim, de attól már egyáltalán nem féltem, hogy újra drogfüggő leszek. Nem is lettem. De sajnos vannak egyéb függőségeim, amik zavarnak. Ilyen például a dohányzás és néhány rutintevékenység. Egy évvel ezelőtt volt egy nagy lelki és testi krízisem, akkor képes voltam letenni a cigit. De aztán jött helyette más. Amikor pedig jobban lettem, a dohányzást is újrakezdtem.

Lehet, hogy én alapvetően egy függő alkat vagyok, amihez aztán még hozzájöttek a gyermekkori sérülések.

Nem tudom, melyik játszott nagyobb szerepet abban, hogy ilyen vagyok, de azt tudom, hogy az egyszerű kontroll nem működik. Egy függőségnek rengeteg érzelmi összetevője van, illetve például valamiféle lojalitás is a szülők felé, és amíg ezek nincsenek feldolgozva, a függő magatartás marad.

Forrás:

iStock

Amikor abbahagytad a kábítószerezést, mihez kezdtél az életeddel?

Nem volt könnyű, hiszen azok, akiket ismertem, mind drogoztak. Én azt hittem, az egész világ kábítószerezik, csak én nem. Egyedül éreztem magam. El is költöztem egy parasztházba, de aztán keresni kezdtek a rendőrök, így elszöktem Amerikába.

Nekem kimaradt az életemből a felnőtté válás időszaka, amit be kellett pótolnom.

Elkezdtem suliba járni, megtanultam angolul és leérettségiztem. Aztán hazajöttem, szerettem volna továbbtanulni, bele is kezdtem néhány dologba, de igazából nem az én utam volt egyik sem. Aztán visszamentem Amerikába, majd újra hazajöttem.

Tulajdonképpen egészen egy-két évvel ezelőttig bizonyos szempontból a levegőben lógtam, nem tudtam, mihez kezdjek magammal. Most úgy érzem, hogy rendben vagyok. A munkámmal, a barátaimmal és a családommal is – és ezek nagyon erős megtartó erők.

Nemsokára 40 éves vagy. Mit gondolsz, mennyire viselte meg a szervezetedet mindaz, amin átmentél?

Nem nagyon érzem, hogy baj lenne, egy fiatal szervezet még könnyen regenerálódik.

Lelkileg is sokkal erősebb vagyok, azokat az érzelmeket, amikbe kamaszon majdnem belehaltam, most sokkal könnyebben viselem.

Olyan, mintha egy erős tartály volnék, ami biztos keretet ad ezeknek. Többnyire én vagyok mások támasza, segítő foglalkozást is választottam.

Nemrég azért volt olyan élményem, amikor valamiért olyan magányosnak és kirekesztettnek éreztem magam, hogy megláttam egy csapat junkie-t az utcán, és hirtelen egy pillanatra vágyni kezdtem a közéjük tartozás otthonosságára.