Még soha nem voltam macskakiállításon, ami azért fura, mert imádom a cicákat. Éppen ezért, mikor Niki megemlítette, hogy november 21–22-én rendezik meg a Lurdy Házban a Nemzetközi Macskakiállítást, gondolkozás nélkül igent mondtam.
Macskaimádóként nem hagyhattam ki. Azt nem is kell mondanom, hogy abban a két órában, amit ott töltöttünk, a „Nézd, milyen édes!” és „Úgy megsimogatnám!”, illetve a „Na jó, nekem kell egy macska” mondatok követték egymást felváltva.
Bár nemcsak cicákat mutattak be a rendezvényen, hanem törpesüniket és magyar óriásnyulakat is. Nos, azt azért nem gondoltam volna, hogy az óriásnyúl tényleg ekkora. Ha nem lett volna ketrecben, még meg is ijedtem volna.
Kétszer két kezem is kevés, hogy megszámoljam, hány macskafajtát láttunk összesen. Viszont azt nagyon rosszul viseltük, hogy ketrecbe voltak zárva a cicák, és csak néhány gazdi engedte meg, hogy megsimogassuk a kedvenceiket.
Egy kedves cicatulaj be is avatott minket abba, hogy miért nincsenek oda a gazdik azért, hogy idegenek hozzányúljanak a kedvenceikhez. Elmondása szerint az emberek keze tele van baktériummal, és vele már előfordult, hogy egy kiállítás után rengeteg pénzt kellett otthagynia az állatorvosnál, mivel fertőzés áldozata lett a cica a sok simogatástól.
Belefutottunk egy híres cicába is, ami több éve még egy bankreklámban is szerepelt. Nézzétek csak!
Most viszont beszéljenek a szavak helyett a képek, tudom, hogy az édes cicusokra vagytok kíváncsiak.
A legtündéribb, szinte öröm ránézni
A legszeretetéhesebb páros
A legszebb cica (szerintünk), ami egyébként bengáli fajta
Ő már nagyon unta a rendezvényt
Mégis hogy lehet ilyen aranyos?
Végül pedig a legmorcosabb – a gazdája szerint is
Igazából vagy 200 képet meg tudnék nektek mutatni a cicákról, de az mégis túlzás lenne. Ha viszont macskabolondok vagytok, akkor nézzétek meg, miért olyan válogatósak és mitől félnek a legjobban a cicák.