Néha, mikor a hétköznapok bedarálnak, elfelejtünk jelen lenni: semmire nem emlékszünk, minden szétfolyik és szürreális, lelkünk lüktet a zaklatottságtól, és érezzük, hogy valami nem jó. De mi?
A jelenlét. Jelenlét nélkül a létezésünk is kétségessé válik, úgy kezdünk működni, mint egy gép: csinálunk mindent, amit kell, de nem látunk, nem érzékelünk a világból szinte semmit, csak ami ahhoz szükséges, hogy a teendőink végére érjünk. Átkos egy állapot ez, energiát felemésztő, és gyakran azt sem vesszük észre, hogy benne vagyunk, csak mikor már érzéketlenné, agyonhajszolttá válunk.
Ne ijedjetek meg, visszaút mindig van, csak időt, energiát kell rá szánni, hogy visszazökkenjetek a jelenbe, és újra érezzétek a környezeteteket. Íme pár ötlet tőlem.
Csak egy korty, csak egy falat!
Vegyetek egy darabot a kedvenc csokitokból, édességetekből, üljetek le, vegyetek fel egy kényelmes pózt, és lassan – hangsúlyozom, NAGYON lassan – egyétek meg. Falatról falatra haladjatok, figyeljetek, hol ér a falat a szátokhoz, nyelvetekhez, hogyan roppan, hogyan változik az íze, hogyan halad végig a szátokon, torkotokon. Sokkal jobban fog ízleni így nektek, mintha csak bekapnátok.
Vegyetek egy forró fürdőt!
Nem ám gyorsat! Engedjétek tele a kádat, a szélére tegyetek mécseseket, és merüljetek el a vízben nyakig! Lassan kenjétek be magatokat bőrradírral, figyeljétek a gyertyák lángját, azt, ahogyan gőzölög a bőrötök felszíne és pukkannak a habbuborékok. Egy idő után azon kapjátok magatokat, hogy kikapcsoltatok.
Sétáljatok egyet!
Szánjátok rá magatokat egy hosszú sétára. Tegyetek a táskátokba innivalót, némi szendvicset, és induljatok el a Váci utcán. Nézelődjetek, a telefonotokat kapcsoljátok ki, és figyeljetek a belső hangotokra: Mi tetszik? Melyik hely hívogat? Menjetek be, és fedezzétek fel a TI Váci utcátokat. A végén üljetek le a Vörösmarty téren, és koncentráljatok a részletekre: mi ragadja meg a figyelmeteket? Mélyedjetek el benne, másszatok bele, legyetek lámpaoszlopok, szobrok, galambok. Olvadjatok össze a környezettel!
Színezzetek!
Szerencsére már felnőttként sem ciki színezni, hála a felkapott felnőtt színezőknek. Szerezzetek be egyet, vagy töltsétek le a miénket, és színezzetek az ágyatokban heverve, egy forró tea mellett. Mélyedjetek el az ábrában, a vonalakban, a színekben. Érezzétek a színek hangulatát, figyeljétek, hogyan alakul a kép a szemetek láttára, a kezetek mozgásával. Higgyétek el, nagyon jót fog tenni!
Számoljatok be róla, hogy ment! 🙂
