Egy nő sorsa ma már szinte bármi lehet, az édesanyák is vállalkoznak, és egyre többen futnak be karriert, még ha a világ el is feledkezik néha arról, hogy már a múltban is voltak sikeres nők, akiknek nem a konyha volt az első. Vannak olyan nők is, akik akár férfiszakmának titulált iparágba vetik bele magukat, és erős irányítóként terelgetik egy férfiakból álló csapat munkáját.
Ahhoz azonban, hogy céltudatos nővé váljunk, le kell vetkőznünk a berögződéseinket, felül kell írnunk a belénk kódolt társadalmi konvenciókat, és meg kell határoznunk azt, hogy mi a legfontosabb számunkra, mit szorítunk háttérbe, mert mindent nem lehet egyszerre bírni. Ezért hoztam nektek pár dolgot, ami miatt nem vagyok hajlandó lelkiismeret-furdalást érezni, és ti se tegyétek!
Úszik a lakás? Bocs, dolgoznom kell!
Ne higgyétek, hogy ez olyan könnyű dolog. Ezt igenis tanulni kell. Nekem nem ment olyan egyszerűen, szabályosan meg kellett erőszakolnom magam, hogy ne álljak neki takarítani, hanem dolgozzak, vagy csináljam a saját projektem. Ma már elég jól megy, ha kupi van, kupi van. Az első akkor is a munka. Nyilván egy gyors szemétszedés, mosogatás, rendszerezés belefér.
Gyerek? Majd ha eljön az ideje!
Persze, nekem is ketyeg a biológiai órám, de egyáltalán nem tud meghatni a sürgetés. Hogy már ideje lenne teherbe esnem, kifutok az időből, és különben is, a nagyanyja leszek majd a gyereknek. Először is, semmi köze senkinek ahhoz, hogy a méhemmel éppen mi a szitu, másodszor pedig igen, ha lesz gyerek, akkor is az életem része marad a munka valamilyen formában, mert igényem van rá.
Slamposság? Ez van!
Igen, vannak időszakok, mikor úgy betáblázom magam, hogy ha szembetalálom magam a szempillaspirállal, akkor félve megkérdezem, hogy került oda. Néha annyira belevetem magam a saját dolgaimba, hogy minden más mellékes lesz. Ilyenkor nem pont miniszoknyás szexi nőként feszítek, de nincs bűntudatom emiatt. Ha eljön az ideje, előveszem a vadmacsek gúnyámat is.
Tudok nemet mondani
Kemény meló volt megtanulni, de sikerült. Muszáj nemet mondanunk különböző kérésekre, szívességekre, ha el akarjuk érni a céljainkat. Nem vagyunk jégcsapok, szívesen segítünk költözködni, festeni, gyerekre vigyázni, de ha éppen egy határidős feladatunk van, hullafáradtak vagyunk, akkor azt fogjuk mondani, hogy bocs, most nem.
Kényeztetem magam, ha szükségem van rá
Gyakran látom, hogy vannak nők, akik egyszerűen nem költenek magukra, mert sajnálják, mert másra adnak ki pénzt inkább. És itt most nem azokra gondolok, akik nem tehetik meg. Igenis kijár mindenkinek a luxus a hétköznapokban, ami szinte bármi lehet: kávé egy beülős helyen, fodrász, masszázs, shoppingolás. Ezekre a léleksimogató pillanatokra mindenkinek szüksége van, és csak akkor lehet élvezni, ha el tudjuk engedni magunkat.
Önző vagyok
Amennyire egészséges. Felismerem, hogy mire van szükségem, ismerem a határaimat, és ezt jelzem is, mégpedig kellően határozottan. Ha pihenésre van szükségem, pihenek, ha nem tudok bevállalni pluszmunkát, nem fogok. Ennyi önzésre mindenkinek szüksége van!
Nektek is!
