A sorozat nagy erőssége volt akkoriban, hogy részről részre kidomborított valamilyen fontos tanulságot az életből, a felnőtté válás nehézségeiről. De mit is tanultunk belőle pontosan?
Az élet kiszámíthatatlan. Éld meg minden pillanatát.
Valljuk be, nem számítottunk arra, hogy Jen, a szőke nagyvárosi lány meghal, és a gyermekét Jack neveli majd. Sosem lehet mindent előre kiszámítani és megtervezni, mert valószínű, hogy nem úgy fog megtörténni. Inkább éljetek a mának.
A szerelem motivál.
,,Talán semmiféle álmom nem lenne, ha te nem volnál. Mert amikor egyre-másra lehetetlen helyzetekben találom magam, mindig ott motoszkál a fejemben, hogy mit szólna hozzá Joey, ha most láthatna. Talán mindenkinek van valakije, aki ösztökéli, hogy olyasmire törekedjen, ami látszólag elérhetetlen. Nekem te adsz erőt!” Bizony, Joey nélkül Dawson talán sosem forgatja le élete első filmjét.
A szerelem olykor bonyolult.
Végig azon izgultunk, hogy Joey vajon kit választ majd: a lázadó Pacey-t, aki a család fekete báránya, vagy a romantikus Dawsont? Bárki bármit is mond, van olyan, hogy két pasi között őrlődünk, és olyan is van, hogy nem vesszük észre, aki életünk szerelme az végig mellettünk volt.
Mindannyian szeretnénk valakinek a mindene lenni.
,,Félek, hogy egyedül maradok. Attól félek, hogy mindig valakinek a barátja, vagy húga, vagy bizalmasa leszek, de soha nem a mindene valakinek.” Akárhogy is, szerencsés az az ember, aki valaki mindene lehet.
Ti is néztétek ezt a sorozatot? Nektek mi maradt meg belőle? Vagy a Szívek szállodáját jobban szerettétek?
.