Ma már ritkán hallani ilyesmiről, régen azonban az udvarlás volt a divat. Szóban udvarolni, kifejezni érzéseinket, legfőképp vágyainkat elárulni az illetőnek szabad volt, mindaddig, amíg az egész nem ment át testi érintkezésbe. Úgyhogy kezeket hátra, indulhat a középkori udvarlás!

Forrás:

Wikipédia

A házasság előtti szexet és a házasságtörést bizony komolyan büntették. A cölibátus volt az egyetlen módja, hogy bűnmentes életet éljen az ember és ezt is csak gyermeknemzés végett lehetett félbeszakítani. A papokat bízták meg azzal a feladattal, hogy jegyezzék fel, aki házasságtörést vagy házasság előtti szex vétségét követi el. S hogy mi várt az illetőre? Többéves vezekléssel, de akár halálbüntetéssel is szembenézhettek a vétkesek. 

Ma már simán levesszük a könyvespolcról, de nem volt ez mindig így! Anno nemcsak tiltott volt, de súlyosan büntették is, aki a normáltól eltérő pózban szexelt. Na de mi számított normálnak? Csakis a jó öreg misszionárius póz! Minden, ami nem ez volt természetellenesnek és ezzel együtt bűnösnek is számított. Bűnnek tekintették, ha például a nő kívánt felül lenni, hiszen ez a nemi szerepek keveredését okozhatja. De nemcsak a lovaglópózzal volt a baj. Az anális és az orális élvezetek sem jöhettek szóba, hiszen ezeket csak és kizárólag az öröm kedvéért végezték, az pedig tilos, mint tudjuk. 

A homoszexualitás ugyanolyan bűnnek számított, mint a házasságtörés vagy a házasság előtti szex, sőt! A szodómia nevű kifejezés ebben az időben született, ami az egyedüli és a közös maszturbálást, a közösülést, valamint az anális közösülést foglalta magába. Egyszóval mindent, ami a homoszexuálisok életébe beletartozott (volna). Később ezt a kifejezést kiterjesztették minden olyan szexuális aktusra, ami nem igényel vaginát.

Emellett természetesen a leszbikusság is mélyen elítélt dolog volt, az alól sem volt mentség. Mindenki, aki ezeket a tevékenységeket űzte, halállal büntették, akár a legdurvább módon is: megcsonkították, elégették, felakasztották vagy épp halálra éheztették a vétkezőket.

Pletykák már akkor is voltak, amivel sikerült bemocskolni egy-egy ember nevét – még Anglia egyik királyáét is. Oroszlánszívű Richárdról több legenda is kering, miszerint más uralkodókkal szűrte össze a levet, ahogy akkor mondták: "Ugyanabból a tálból ettek, ugyanabban az ágyban háltak." 

Igen-igen, ma is van csomó ilyen legenda, mely szerint a férfiak orrának mérete vagy a hüvelyk- és mutatóujjuk közötti távolság elárulja, mekkora az akkora. Régen sem volt ez másként. Egy táskához, erszényhez hasonlító dolgot viseltek elöl, a nadrágjukhoz erősítve, aminek hétköznapi funkciója nem volt, de a fantáziának annál többet súgott. Minél nagyobb csomaggal rendelkezett az illető, annál nagyobb volt a benne lévő meglepi.

Emellett – bizonyos korokban – csőrös orrú cipőt is gyakran viseltek, amiről azt tartotta a mondás, minél nagyobb a kunkorodó cipőorr, annál nagyobb a varázspálca. Természetesen az egyház cseppet sem örült ennek a viseletnek, ezért is nevezték ezt "az ördög divatjának".

Forrás:

Wikipédia

Nem szégyen a vibrátor – legalábbis ma már nem –, de ez sem volt mindig így. Ha az örömteli szex bűn volt, akkor gondolhatjátok, mi a helyzet a vibrátorokkal. Állítólag ugyanis már a középkorban is léteztek. Hogy miből készültek és egész pontosan hogyan használták őket, csak sejteni lehet. De valószínűleg még csak gondolatban sem hasonlítottak mai műanyag leszármazottjaikra. Ha pedig valaki bűnbe esett egy műpénisszel, annak utána bizony öt éve bánta a bűnt. A vétkesnek ugyanis 5 teljes évig kellett vezekelnie és meggyónnia bűneit. 

Leszögezhetjük, hogy a szüzesség szinte minden korban fontos, őrizni való dolog volt, és még napjainkban is az. A középkorban sem volt ez másként, csak akkor úgy tűnik, régen akár újra "szűzzé" válhatott valaki. Ha ugyanis egy nő elveszítette a szüzességét és ráadásul gyermeket is szült, az egyház lehetővé tette, hogy meggyónja bűneit, vezekeljen és ezáltal megbocsátást nyerjen. Az élete hátralévő részeit pedig zárdában töltötte. Hogy megérte-e? Nem tudjuk.

Az örömlány az egyház szerint egy "szükséges rossz" volt a társadalomban, ugyanis az embereknek kellettek, hiszen így próbálták megelőzni a házasságtörést és a homoszexualitást. Minden városban működött egy bordélyház, sőt, a nagyobb városokban az örömlányok név nélkül, anonim módon kereshették kenyerüket. Azok a nők, akik nem ezekben a bordélyokban űzték hivatásukat, sokszor rosszabb fényben tündököltek a társadalom szemében.

A szexualitással ellentétben a kondomhasználat inkább egy morális probléma volt, mintsem halálos bűn. Bár azt beszélik, akkortájt inkább a betegségek elkerülése végett használták a kondom elődjét, a férfi "fogamzásgátlót", ami elsőként állati bélből készült, később pedig vászonból. A női verziója is létezett: egy középkori recept alapján használtak pesszáriumot. Gyapjút vagy ruhát áztattak egy különleges mézes keverékbe, majd ezt helyezték fel. A hatékonysága pedig valószínűleg hagyott némi kívánnivalót maga után. 

Forrás:

Wikipédia

Ha egy házaspár férfitagja merevedési gondokkal küzdött, akkor az egyház segítségével szerveztek egy titkos, asszonyokból álló csoportot. Az ő feladatuk volt, hogy kivizsgálják, mi is lehet a probléma. Ha szervi baja volt, vagy nem találtak megoldást, akkor a párt szétválasztották.

Forrás: Oddee