Sokszor nem figyelünk eléggé azokra az emberekre, akiknek pozitív az életszemléletük, egyszerűen csak azért, mert az hisszük róluk, hogy naivak és hülyék.

Imádom Hamupipőkét. Tényleg. Nagyon figyelemreméltó a munkamorálja. Én tudom értékelni a keményen dolgozó csajokat. Ráadásul imádja a cipőket, az egész története igazából egy cipőről szól, én pedig óriási cipőmániás vagyok.

A terhesség végre megértette velem az igazi kapcsolatomat a testemmel, vagyis hogy nem azért van, hogy jól nézzek ki a strandon bikiniben.

.

A harmincadik születésnapom nagy dolog volt számomra. Átértékeltem a dolgokat, hogyan tekintek az életre, és azt is, mit gondolok magamról. Most, mikor visszatekintek a húszas éveimre, elborzadva gondolok bele, mennyi időt pazaroltam arra, hogy megtaláljam a tökéletes férfit.

Ha jól emlékszem, az unokatestvérem esküvőjén röhögőgörcsöt kaptam az első sorban valamitől, amit a pap mondott. Most pedig jobban belegondolva, ez sokszor megesik velem, és annyira nem rossz azért.

A tökéletesség nem normális és nem is izgalmas. Nekem például nincs arcom smink nélkül, fehér vagyok, és seszínű szőke hajam van. Olyan az arcom, mint egy üres vászon, amire bármit lehet festeni.

Egy időben próbáltam klubokba és bárokba járni, de nem nagyon ment nekem. Mivel nem jártam egyetemre, nem vagyok nagyon szociális. Mindig meglepett, mennyire gonoszak tudnak lenni az emberek. Azt pedig soha nem értettem, hogy ha egy estét végigsmároltam egy sráccal, akkor miért nem akarta, hogy járjunk.

Tisztára egzisztenciális válságba kerültem az Oscar-gálán. Ott ültem Sean Penn és Meryl Streep mellett, és nem értettem, hogy kerülök ide.