Önbarnító, alapozó, BB és CC krémek, szolárium kontra hámlasztás, higanyozás, fehérítés. Míg nálunk sokan azt gondolják a napbarnított bőrűekről, hogy a társadalom elitjéhez tartoznak, nyaralnak, szörföznek, és még dolgozniuk sem kell, hogy jól éljenek, addig Ázsiában mindent bevetnek a makulátlan és hófehér bőr elérése érdekében. Sőt újabban még intim testtájaikat is világosítják.
A szegényeknek volt napsütötte bőrük
A középkori Európában még cseppet sem volt sikkes aranyló bronzszínben pompázni nyáron, hiszen csakis a földeken dolgozó parasztok sültek le munka közben, a gazdagok az árnyékban pihentek. A trend aztán a testet egyre inkább szabadon hagyó ruhák és fürdődresszek térhódításával megfordult, hiszen azok barnultak le, akik megtehették, hogy nem a gyárban vagy az irodában sínylődnek a melegben, hanem a vízparton nyaraltak. Ez azért mára kicsit megfordulni látszik, hiszen aki ad magára, az vigyáz a bőrére is, igaz, hogy sokan még mindig nem tudnak ellenállni a szolárium vonzásának. Vagy ha igen, akkor önbarnító krémekkel, alapozókkal, színezett BB és CC krémekkel, pirosítókkal, bronzosítókkal varázsolnak maguknak csodás színt.
Más kultúra, de a cél ugyanaz: szépnek lenni
Ázsiában és az arab országokban viszont hallani sem akarnak a barnaságról. Ők még ma is úgy vélik, hogy az alacsony státuszú embereknek sül le a bőrük. Így nemcsak hogy kerülik a közvetlen napfényt, akár még a táskájukkal, kardigánjukkal is kitakarják a gyenge tavaszi napot is, de az alapszínüket is igyekeznek jó néhány árnyalattal fakítani. Olyannyira, hogy a szépség- és kozmetikai ipar már leginkább az ő fehérítésmániájukban látja a biznisz újabb felívelésének lehetőségét. A koreai és a japán cégek mellett egyre több nyugati brand is beszáll a versengésbe, hogy elnyerje az ázsiai nők kegyeit, akik minden áldozatot képesek meghozni azért, hogy az általuk ideálisnak vélt, leginkább az angolok világítóan fehér bőréhez hasonlatos színárnyalatot elérjék.
Porcelánbőrű gésák – kifakított intim részek
A japán nők nem csak a nyugati szépségideál elérése miatt fehérítik bőrüket, hiszen már a gésák is a rizspor színéhez hasonlatos színre vágytak. Nemcsak az arcukat, de körbe a nyakukat és a dekoltázsukat is sok-sok árnyalattal világosabbra sminkelték az eredetinél.
Egy japán nő állítólag legalább 7 különböző kenceficét ken az arcára mindennap, aminek egy része a bőr bársonyosságának megőrzését célozza, a többi pedig a világosítását.
Koreában szintén ez a divat, Indiában és Thaiföldön viszont még ennél is tovább mentek: a reklámok a hónalj és az intim testtájak kifehérítésére buzdítanak, így szerintük bátrabban hordhatnak ujjatlan felsőt, sortot és fürdőruhát. Megjelentek hát az altestet kivilágosító fürdőszerek és krémek is a piacon. Ja és persze a fehérítő injekciók.
Veszélyes technikák
A fehérítés viszont leggyakrabban vegyszerekkel történik, ami persze nem veszélytelen. Főleg, ha házilag próbálkoznak új ötletek kivitelezésével. A thaiföldi lányok körében manapság a bőr lemaratása a divat. Egy erős anyaggal bekenik az arcukat, ahol az égési sérülésekhez hasonlatos hólyagok képződnek. Az alatta lévő friss bőr puhább, üdébb és hamvasabb az eredetinél. Azt viszont senki sem tudja egyelőre, hogy az idő elteltével milyen károsodásokat szenved el a bőr ezektől a beavatkozásoktól. De akkor majd biztos piacra dobnak még újabb csodaszereket és újabb manipulatív reklámokat, hogy miért is kellene másra vágynunk, mint ami van. Mert mi például a napozásmentes bronzos bőrre és a vakítóan fekete dús hajra vágyunk, a göndör fürtöket kiegyenesítjük, a szöghajat pedig becsavarjuk. Nem lenne könnyebb elfogadnunk magunkat?
