Munka után csak beszaladunk a hipermarketbe pár darab tojásért, de persze a bolt, ami útba esik pont a plázában van. Leány legyen a talpán, aki végigkorzózik úgy a butikok között, hogy nem kukkant be egyikbe sem. Természetesen épp hónap vége van és már beszereztük azt a méregdrága táskát, amire 3 hete ácsingóztuk, szóval nullán vagyunk. És mi történik ilyenkor? Szembejön velünk a táskához tökéletesen passzoló cipő. Azt persze el is felejthetjük, hogy 2 hét múlva még kapható lesz, főleg, ha ti is a 38-as labú lányok táborát erősítitek. (Hiszen mi vagyunk a legtöbben a Földön.) Szóval mit tehet ilyenkor az ember lánya?

Ez a legrosszabb megoldás! Ha mégis úgy döntötök, hogy inkább nem esztek, de megveszitek, higgyétek el, csak pillanatnyi boldogságot hoz. Mihelyst kiléptek az üzletből hideg vízként tör rátok az érzés: nem kellett volna megvenni. Így van rendjén: nem lehet örülni semminek sem, ha tudjuk, valójában nem is kellett volna megvenni.

Ez a legésszerűbb, csak nehéz. A pasitok meg egyenesen frászt kap, mikor hazaértek és egész este azt hallgatja, hogy „de olyan szép volt”, „mit csináljak?” Ne sírjatok olyan után, ami nem lehet a tiétek és még a pasitok is megmarad.

VOUS-csajok, úgyis legalább 10 pár cipőtök, minimum 20 táskátok és 365 napnyi ruhátok lóg a szekrényben. Nem kell feleslegesen bővíteni a kollekciót. Majd ha futja rá, megvesszük. Tudjuk elengedni, úgyis jön egy nagyobb szerelem.