Hittem neki, vártam rá, ő mindent megígért, de majdnem két éve nem változott semmi, csak az, hogy egyre jobban utáltam önmagamat. Megvetettem a szörnyeteget, amivé váltam, amivé ő tett, mert én hagytam magam.

Márkkal egy céges buliban kezdtünk el kavarni, tudtam, hogy barátnője van, de nem tudtam nemet mondani. Meguntam a szerető szerepét, a barátnője akarok lenni.

Vajon ugyanolyan kielégítő egy sikeres és határozott férfi feleségének lenni, mint a szeretőjének? Mi történik akkor, amikor egy szabadságra vágyó nőt befognak otthoni munkára? Talán épp az, amire nem számítottunk: megértjük a feleség nézőpontját is. Olvasói levél következik.

A 26 éves amerikai, észak-karolinai zenetanárnőt azzal gyanúsítják, hogy leszbikus viszonya volt egy tizenéves tanítványával.

A Klinika című NSZK-s sorozatot milliók nézték a 80-as években.

Megtaláltam életem nőjét. Gyönyörű, okos, kedves, szellemes és minden vele töltött pillanatomban boldogabb vagyok, mint életemben valaha. A baj csak az, hogy van férje és egy gyereke. Akármennyire szeretem, szétszakítanak a kétségek.

Sokan állítják, hogy a szerelem könnyűszerrel találhat rá az emberre a munkahelyén, hiszen a napjai nagy részét a kollégáival tölti. Vannak, akik azt mondják, hogy házinyúlra nem lövünk. Mások szerint, hogyha egy férfi elhagyja érted a feleségét, akkor nagy eséllyel téged is el fog. De vajon működhet mindez egyszerre? Laura sztoriját olvashatjuk.

Mindenkinek szüksége van egy anyára. Egy anya ne legyen se barátnő, se lakótárs, hanem egy védőbástya, aki megadja azt a szeretetet és figyelmet a gyerekének, amire szüksége van, még azután is, hogy már felnőtt. Az én anyámnak fogalma sem volt arról, ezt hogyan tegye, sőt, mindent elrontott, amit csak lehetett.