Az utóbbi évek egyik legszexibb bőrhelyettesítő alapanyaga a Piñatex®, amelyet az ananászszüretek során keletkezett melléktermékből, az ananász leveleinek erős rostjaiból készítenek. Magyarországon egyedül Grőbné Vadas Erika dolgozik vele. A Tender Toes fő profilja a babamokaszin, de 2018-ban megjelentek a felnőtt cipők is a kínálatban. Erikáék szentendrei családi házában találkozunk, hogy – stílusosan – egy pohár ananászlé mellett beszélgessünk.
Ti tudjátok mi történik a ruháitokkal, miután nem viselitek őket? Tudjátok, honnan kerülnek hozzátok? És azt tudjátok, mi lesz azokkal a ruhákkal, amelyeket sosem adtak el? A következő videó arra hívja fel a figyelmet, mennyi ruhát gyártunk le feleslegesen.
Ti tudjátok, ki készíti a ruháitokat? Hol dolgoznak? Milyen körülmények között? Egyszerű kérdések ezek, a legtöbb esetben mégsem tudunk rájuk válaszolni. Pedig a ruhadarabjaink mögött sokszor nem egy, hanem sok-sok ember áll. Minél nagyobb egy márka, annál több.
Világszerte évente 80 milliárd ruhadarabot adnak el. Emellett évente 14 millió tonna ruhaszemét keletkezik csak az Amerikai Egyesült Államokban. Úgy tűnik, hogy azoktól a ruháktól, amelyeket megvásárolunk, pillanatokon belül szabadulnánk is, hogy újabb és újabb ruhákat vásároljunk. Kimerítjük a bolygónk erőforrásait, környezetszennyező módon állítunk elő, kizsákmányoljuk az embereket. „Arra kényszerítjük őket, hogy olyan termékeket gyártsanak minél olcsóbban, amire valójában semmi szükségünk.” A 3. Globális Fenntarthatósági Divathét második konferencianapján jártam.
Amikor a jó állapotban lévő ruháink fölött úgy döntünk, nem szeretnénk őket eladni, nem tudjuk őket továbbadni sem, de túl jók ahhoz, hogy géprongyként végezzék, akkor még mindig van számtalan lehetőség, amire talán eddig nem is gondoltunk. A lényeg, hogy ne kerüljön a ruha a szemétbe. Ha az adományozást választjuk, a környezettudatosságot összeköthetjük a szociális jótékonysággal is.
Magyarországon a ‘90-es évek után ma ismét reneszánszát éli a színtanácsadás, sokan fordulnak a szakemberekhez, hogy megismerjék a személyes színeiket. A hazai színtanácsadók legnagyobb többsége Pirityi Évánál tanult, aki több mint harminc éve foglalkozik színtannal, húsz éve tanít. Könnyűipari mérnök, okleveles színdinamikai és színszakértő, akit – ahogy ő mondja – már nem nagyon lehet meglepni.
Számtalan oka van annak, hogy egy-egy ruhadarabtól szeretnénk megválni. A tudatos ruhatár kiépítése nálam ott kezdődött, és bizony a mai napig ott tart, hogy a meglévő ruháimat tesztelem, válogatom. Van, amitől nem tudok szabadulni, pedig nem áll jól, és nem is viselem. Van, aminek adok még egy esélyt. És van, aminek mennie kell. De hova? Hova kerüljön a már nem használt ruha?
„Ez hihetetlen! Ezek a táskák TÉNYLEG almából készülnek” – írtam Messengeren Nórinak, aki azonnal lecsapott a témára. Táskák almából? Bizony! 2018 és az azt követő évek valószínűleg sok hasonló meglepetést tartogatnak, hiszen a divatipar jövője nem az újfajta ruhadarabok vagy szabásvonalak „feltalálásában” rejlik majd, hanem többek között az új – lehetőség szerint környezetbarát – alapanyagok kikísérletezésében.