Az egyik fajta kedvesség, amikor viszonzást vártok cserébe, a másik, amikor önzetlenül cselekedtek, tesztek valamit egy jó ügy érdekében, jótékonykodtok, kedvesen szóltok a munkatársatokhoz. Mit gondoltok, melyik van jobb hatással rátok?

Amikor horoszkópról beszélünk, mindannyian a napjegyünkre gondolunk, vagyis arra, hogy a születésünk pillanatában a Nap melyik állatövi jegyben tartózkodott. Arról viszont jóval kevesebb szó esik, hogy a Hold éppen merre járt a születésünkkor, pedig ennek is hatása lehet a személyiségünkre: állítólag meghatározhatja a viselkedésünket, azt, hogy miért és hogyan reagálunk a különböző helyzetekben.

Akik sokat szoronganak, pánikbetegek vagy depressziósok, azok sokszor már észre sem veszik, hogy önmagukat pusztítják. Ilyenkor kell, hogy nyitott szemmel járjon a család, a barátok vagy a munkatársak.

Mindannyian ismerünk energiavámpírokat – nem kell ezoterikus dolgokra gondolni, egyszerűen azokat az embereket nevezzük így, akik leszívják mások energiáját, pozitív gondolatait, és fél óra velük eltöltött idő felér egy egész hetes depressziós időszakkal. Miután végeznek velünk, megrágnak és kiköpnek, hogy aztán még a saját bőrünkben se érezzük jól magunkat. De mit tehetünk ellenük?

Ahány ország és kultúra, annyiféle szokás és etikett. A britek mégis világszerte híresek jó modorukról és kifogástalan megjelenésükről. Kezdő úriembereknek elegendő lehet az olyan alaplépések begyakorlása, mint hogy adjuk át a helyünket a buszon, ne szemeteljünk, vagy tiszteljük a sor szentségét. A haladó gentleman számára viszont íme néhány tipp, amit érdemes ellesni Nagy-Britannia férfiúitól.   

Péntek, péntek – a szombat este előszele. Vajon mikor jött el az a pont, amikor már a vad bulik helyét átvették a laza beszélgetések? Az igazi baráti esték? Lassan kúszott be az életembe, mint minden, ami értékes. Vajon van-e értelme mindenáron megakadályozni ezt a lelassulást? Vajon tényleg jó amikor minden arról szól, hogy én jól érezzem magam, és ezt mindenki lássa?

Egy érdekes kísérlet készült, amely szerette volna bebizonyítani, hogy a cicusok nem pusztán rabszolgának tekintik a gazdájukat, és minden előítélet ellenére tőrödnek az emberekkel... Nos, a végeredmény amolyan macskásara sikerült. 

Lássuk be, szeretjük kritizálni a férfiakat, és bizonygatni, hogy nélkülük is tökéletesen jól érezzük, jól érezhetjük magunkat. Ez minden bizonnyal így is van, de azért tegyük a kezünket a szívünkre, és mondjuk ki: rengeteget tanultunk vagy tanulhatunk tőlük. Vagyis mégis szükségünk lehet rájuk, amiért köszönjük, hogy az életünk részei.