Ha valamiért, azért nem veszek soha fehér cipőt, mert kényes szín. Könnyen koszolódik, gyakran kell tisztítani, és a tisztítás sem jár mindig sikerrel. Persze megoldás és házi praktika erre a problémára is akad.

Nemrégiben Londonban jártam, ahol másfél napot bicegéssel töltöttem, annak köszönhetően, hogy a kéthetes – addig szuperkényelmes – cipőm durván törni kezdte a lábam. Bő másfél nap múlva sikerült úgy-ahogy elég bőre gyúrnom a sarkát. Közben egész végig arra gondoltam, hogy miért vagyok én ennyire szerencsétlen, hogy nem bírok megfelelő cipőt venni! Erre próbáltam megkeresni a választ.

Azt hiszem, sok cikkből kiderült már: imádom a divatot. Legtöbbet (és legszívesebben) csak erről írok, olvasok. Egy ideje stylistnak tanulok és bolondulok a ruhákért. A szekrényem roskadásig van mindenféle ruhadarabbal és lábbelivel, mégis egyetlenegy fajtát hordok szinte minden nap: tornacipőt. Hogy miért? A válasz egyszerű: mert nekem így jó. De mit tehettek, ha ti is hasonló cipőben jártok és megszabadulnátok a „rossz” szokásaitoktól?

Ha van egy lábbeli, amit talán minden lány egyformán szeret, az a tornacipő. Kényelmes, szinte mindenhez megy, nagyon trendi, ráadásul az is menő, ha már egy kicsit rongyos és kopottas. Sőt, most olyan tornacipőket is piacra dobtak, amik már alapból koszosak és olyanok, mintha már évek óta hordanánk őket. Ti mit szóltok hozzájuk?

Nektek is mindig a fehér cipellőkön akad meg a szemetek? Én tipikus példája vagyok annak, hogy ha cipővásárlásra kerül a sor, valahogy mindig fehéret választok. De amellett, hogy a fehérek általában a legszebbek, van egy nagy hátrányuk: sajnos nem sokáig maradnak ilyen meseszépek.